Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - m01_8

— 8 etáriB közvélemény is az 1848 : XX. t.-cz. szellemének megfelelő intézkedésektől várta és reményiette egyházi életének fokozatos erősödését és ebben megnyugodott, ma, miután világosan látja maga előtt azt a fenyegető veszedelmet, amely a hivei aránytalan anyagi megterheltetése miatt életgyökerét támadja meg, követeli a baj gyökeres orvoslását az 1848: XX. t.-czikkuek gyors és teljes végrehajtása által, amire a törvény nyilván jogot ad. Mert az tagadhatatlan tény, hogy az 1848. évi XX. t.-cz. sem jogi, sem anyagi intézkedéseiben nincs végrehajtva teljesen és azon magasztos elveknek érvényesítésétől, amelyek ezen törvényczikkben kimondva és lefektetve vannak, a gyakorlatban még nagyon messze állunk. Sőt azt mondhatjuk, hogy eddig tulajdonképen kisérlet sem történt arra nézve, hogy ezen t.-cz. végrehajtása a törvényben magában megjelölt módon »az egyes hitfelekezetek meghallgatásával . . . kimeritő részletes törvényjavaslat beterjesztése® utján eszközöltessék. A törvény ugyan elvileg világosan és határozottan intézkedik és nem lehet tagadni, hogy a róm. kath. egyháznak az állami életben csaknem mindenütt megnyilatkozó elsőbbsége, a többi egyházaknak háttérbe szorítása vagy mellőzése, a róni. kath. egyház közigazgatásának a püspöki és káptalani állami természetű javakból dús ellátása, a többi felekezeteknek e tekintetben mindenki előtt felötlő szükölködése és szegénysége s a híveknek mégis mind e mellett elbírhatatlan adókkal való megterheltetése szembeötlőleg ellentétben van a törvénybe iktatott tökéletes egyenlőséggel. De másrészről az is kétségtelen, hogy ezen az 1848 : XX. t.-cz.-ben csak a jogot, méltányosságot, igazságot diadalra juttató nagy elvi kijelentéssel eldöntött ügygyei a gyakorlati keresztülvitelnél az állami életet oly mélyen érintő kérdések állanak kapcsolatban, amelyeknek szerencsés és közmegnyugvást keltő megoldásától függ e nemzet békés jövője, szerencsés fejlődése, erős, egységes szervezetté tömörülése. Nekünk magunknak kell törvényadta jogunk erélyes követelése mellett őszinte hazafias érzéssel odahatnunk, hogy sem túlzással, sem oly követelésekkel, amelyek más hitfelekezetek elleni támadásra volnának magyarázhatók ne neliezitsük ezen ügy rendezését s az államkormány helyzetét, hanem kellő komolysággal és erélvlyel tegyünk meg alkotmányos uton minden lehetőt arra nézve, hogy az állam-