Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901
1901. szeptember - Oldalszámok - 123
— 123 séggel és végrehajtás terhe mellett a b.-somogyi egyházmegye pénztárába 15 nap alatt leendő befizetésére kötelezi és Szikszay Ödön, Kis Gecző Ferencz és Csordás Mihály ellen az anyagi felelősséget a vízmosás és partszakadás helyreállításából felmerült 332 korona 20 fillér költség erejéig és egyetemleges kötelezettséggel megállapítja, arra az esetre, ha ezen költség a mulasztást elkövető egyháztagoktól behajtható nem lenne, hanem annak viselése részben vagy egészben az egyház pénztárát terhelné. Végül az Ítéletnek és eljárásnak Méhes Mihály és társai időkori presbiterekre vonatkozó részét megsemmisíti. Ez ítélet a felekkel az egyh. törv. 356. §-a értelmében kézbesítés utján közlendő. Indokok. Az ítéletnek Harangozó Nagy Sándorra vonatkozó részére indokul szolgált a terhelt ellen korábban folyamatban volt fegyelmi eljárások száma és az ellene alkalmazott büntetések súlyos volta, az ez alkalommal elbírált vétségek halmazata és azon körülmény, hogy a vízmosásra és partszakadásra vonatkozó feljelentést a politikai hatóságnál az egyházi felsőbbség elkerülésével és oly időben tette meg, amikor a sürgős mezei munka miatt a közmunka leszolgálása az egyháztagokra nézve legterhesebb. Szikszay Ödön lelkész és a volt gondnokok az egyh törv. 301. §. 2. és 7. pontjaiba ütköző fegyelmi vétségben, az eljárási költségek viselésében és a vízmosás és partszakadás helyreállítás költségeinek megtérítése iránt való felelősségben ehnarasztalandók azért voltak, mert a főszolgabiró által a partszakadás tárgyában kiadott rendeletnek végrehajtása első sorban őket terhelte. Az ítéletnek és eljárásnak Méhes Mihály és társaira vonatkozó része azért volt megsemmisítendő, mert a presbiterekre vonatkozó fegyelmi eset I. fokú elbírálása, az egyh. törv. 277. §. és 284. §. b) pontja értelmében nem az egyházmegye, hanem az egyházközség bíróságának tartozik hatáskörébe. 8. Az előző pontban nevezett tanácsbirák távollétében Horváth Lajos tanácsbiró szóbeli előadása és beható tanácskozás után, a következő végzést hozta:
