Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. március - Oldalszámok - m01_6

— 6 — ugy állami, mint társadalmi téren egy idő óta é.-zlelt túlterjeszkedése és az ezt támogató intézmények ellen: addig nálunk, bár az irányzat nem rejt kisebb veszedelmet magában, mint másutt, ugy az állami, mint a társadalmi élet terén még folyvást növekedik a rom. kath. egyház befolyása és az azt támogató, sokszor az állami törvényekkel is ellenkező intézmények száma. Sajnos, hogy az arra hivatott állami tényezők nem fordítanak az ebből származó veszedelemre kellő figyelmet. Ami előbb nem igen volt tapasztalható, hogy azoknak a családoknak a gyermekei, amelyekben az egyik vagy mindkét házastárs külső ok miatt lett protestáns (házassági elválás) a szülők beleegyezésével a kath. egyházban kereszteltetnek és neveltetnek, az most nagyon sok esetben történik, ugy, hogy nagyobb városokban gimnáziumi hitoktatóink csak évek multán jönnek rá, hogy törvény szerint protestáns gyermekek római katholikusoknak iratnak be és azon vallásban neveltetnek. Viszont eddig csak kevéssé tudjuk leküzdeni azt a bajt, hogy vegyes házasságban élő, sőt tisztán protestáns szülők is, leánygyermekeiket apáczazárdákba adják nevelés végett, s beleegyeznek abba, hogy leányaik sem saját hittanukat nem tanulhatják, sem saját felekezetük templomát nem látogathatják. Hogy ilyen esetek megtörténhetnek, azért sokkal kevésbbé okozhatjuk a róm. kath. egyházat, a szerzetes rendeket, mint saját egyházunk hiveinek és pedig előkelőbb hiveinek vallásuk iránti teljes közönyösségét. Ezen közönyösség orvoslására kell törekednünk, ha valóban védekezni akarunk. Mert azzal, hogy például felszólalásunk folytán a veszprémi római katholikus püspök ur ő nagyméltósága a veszprémi Angol-kisasszonyok zárdájára nézve elrendelte, hogy oda jövőre protestáns növendékek bennlakókul még abban az esetben se vetessenek fel, ha a szülők beleegyeznének, hogy saját vallásukat ne tanulják, a baj alapjában nincs orvosolva. A mellett, hogy a szülők vallás iránti közönyösségét minden rendelkezésünkre álló eszközzel legyőzni igyekezzünk, ínég azon fontos kötelesség is hárul reánk, hogy megfelelő, jó és olcsó leánynevelő-intézeteket állítsunk, amelyek az apácza-intézetekkel a szülők véleménye szerint is versenyezni tudjanak. Ugy de tekintve a mi szegénységünket, mikor juthatunk mi oda, hogy ha nem is a naponként egyre szaporodó apácza-