Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. március - Oldalszámok - 92

92 — anyja Fa Erzsébet voltak. Szülei, kiket Isten anyagi javakkal bőven megáldott, az élénk eszű és szép reményekre jogositó fiút 12 éves korában, amint otthon a falusi iskolát bevégezte, Pápára vitték magasabb kiképeztetés végett. Ifjúkora nemzeti létünk ama válságos és szép időszakába esett, amidőn a nemzeti újjászületés követelménye már hatalmasabban jelentkezett. Amidőn nemes és magasztos eszméktől volt terhes a levegő, a kinai falakkal körülzárt hazában. Amidőn a nemes ideálokért való rajongás kora volt nálunk. A gondviselés által támasztott nagyjainktől az eszmékért való lelkesülés eláradt az egész nemzetre s különösen az ifjúságra. Melynek hatása meg is látszott az ifjúságon: sokkal több volt bennök a komoly törekvés és kevesebb a léhaság, mint a mai sivár időnkben. Ám a derék ifjak közül is kivált a szorgalmas és szerény ifju. Kedvelt tanítványa lett a hírneves Tarczy Lajosnak ; a hervadhatatlan érdemű Márton professzornak, főiskolánk ujjáteremtőjének s a püspökké lett nagynevű Tóth Ferencznek. Iskolái végezte után 1841-ben, az akkori szokás szerint — a püspök és az egyházkerület megtisztelő bizalma folytán, három évig segédtanárul alkalmaztatott a kollégiumban. Mely működésére még ma is élő több tanítványa hálával és tisztelettel emlékezik vissza. Segédtanári éveit becsülettel kitöltvén, hazajött a kies Mezőföldre. Itt vétette fel magát az Ur szolgái közé. Először Kálózon csak rövid ideig, majd Szilas-Balháson volt segédlelkész. Innét vitték el a székes-fehérváriak, a nem sokkal előbb alakult kisded egyházukba rendes lelkészül. Azóta sokat változtak a viszonyok. Székes-Fehérvárott vau ez idő szerint talán a legnépesebb gyülekezetünk Mezőföldön. De akkor még alig egy pár száz volt benne a reformátusok száma. Zsidónak és protestánsnak a század elején még nem volt szabad letelepedni. Semmi sem mutatja jobban egyéni kiválóságát a megboldogultnak, minthogy akkor még a szigorú katholikus jellegű városban oly közbecsülést és szeretetet vivott ki magának, hogy az anyagi bajokkal küzködő kis egyházat harangok és toronyóra s templomi szent-edények beszerzésében SzékesFehérvár katholikus lakosai is buzgón segítették kegyadományaikkal. Valamint nagy szónoki talentumát hirdeti az a tény, hogy a szilas-balhási uri családok még évtizedek múlva is őt hozták meg halottaikhoz temetési szónoknak. De nemcsak a szilas-balhási, ha-