Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. március - Oldalszámok - 12

— 12 —• emeltetik, a protestánsoké 1860. óta nem gyarapodott. Akkor is 12 állomás létesíttetett, de csak 8 lett s van betöltve e mai napig. A róm. kath. tábori lelkészek létszámát e nagy aránytalanság daczára is a jelenlegi tábori püspök már a jövő évben az auditorok létszámára (178) akarja emelni, egyszerre tehát 35-el; a protestáns tábori lelkészek lászámának pár évvel ezelőtt proponált két egyénnel emelése is kudarczot eredményezeit. A protestáns tábori lelkészek létszámának ily aránytalan alacsony voltát a róm. kath. felfogás azzal akarja megokolni, liogy a katonai létszámban gyakran változik a viszony : mintha bizony e változás csak a protestánsokra terjedne ki és mintha csak ez lehetne más, mint a statisztika törvényének megfelelő. A (lotáczió alacsony voltát pedig komolyan hiszik indokolhatni azzal a kicsinylő érvvel, hogy a protestáns lelkészek díjazása átalán alacsonyabb a polgári életben is (Budapesten, Bécsben csak több mint 1200 frt), holott a protestáns lelkész 1 frt napidíjas utazása mellett, otthon — rendszerint — még családot is tart és gyermekeket is nevel és így, a helyes, a humánus és okszerű érv épp a megfordított lenne. < Majd felhozzák a kirívó viszony enyhítésére, hogy a protestáns lelkészek feleségeikkel az állam terhére vannak, mert feleségeik penzióra jogosultak. De im, egyetlen egy ily özvegy élvez 350 frtot. Protestáns tábori lelkész nyugdíjban meg egy sincs és elvből nem is megy egy sem. A legidősebb 76 éves és szolgálatban van még. Ellenben a katholikus tábori lelkészek az államot 35.560 frtig terhelik ; tehát ezek nyugdija a protestáns tábori lelkészek fizetése kétszeresénél is több. Ehhez járul még az a leginkább lealázó helyzet, hogy míg a róm. kath. tábori lelkészeknek van püspökük, ki tekintélyével, hivatalos állásának sulyájával alantas papsága ügyes-bajos dolgait közvetlenül intézi, érdekeiket védi, istápolja; addig a protestáns tábori lelkészek ügyeik és érdekeik jogos és természetes képviselet és egyházi felsőbbség hiányában, részben a róm. kath. Feldvikáriátus információja, szerint sokszor egészen tévesen, több esetben pedig szántszándékkal mostohán intéztetnek cl. Főtiszteletü és Tekintetes Egyházkerületi Közgyűlés ! Vájjon ezen nemcsak nagyon méltánytalan, de teljesen igazságtalan, sőt lealázó helyzettel szemben hallgathat-e tovább a prot. egyház legfőbb egyház hatósága, sőt mivel ezek a mindenoldalú viszásságok leginkább a mi magyar református egyházunkat, mint az összmonarkhiában a protestantizmus első sorban való képiselőjét érintik, hallgathatunk-e különösen mi ? Nem a mi kötelességünk-e ott, ahol kell s amint kell szavunkat felemelni olykép, hogy azt meg is hallják ott, ahol el is intézhető ? Azt hiszem, hogy eljött az idő ehhez akkor, amidőn a legközelebb tartott delegácionális ülés hadügyi előadója, Münnich Aurél maga vetette tolszinre