Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1899

1899. szeptember - Oldalszámok - 230

- 230 — kérve, hogy ujabb törvényében szerezzen érvényt az 1891. évi XLIII. t. cz. 4-ik és az 1893. évi XXVI. t. cz. 8. §§-ban hozott törvényeinek, s ne engedje, hogy azok ellenére alkotmányos országban miniszteri rendeletekkel lehessen a magyar nemzet hű napszámosainak jogát konfiskálva, őket anyagi érdekeikben érzékenyen megsérteni.» Ezen javaslat indokolásában előadó kiemeli, miszerint: tanítóinknak jogos igényük van, hogy — talán a halott-temetések után nyert járulékaikon kivül — állomásuk összes javadalma arányában állapittassék meg nyugdij-jogosultságuk. Ezt vitát nem ttirőleg igazolja képesitettségöknek, munkájoknak az állami és községi iskolák tanítóiéval legalább is egyenlő volta alapján maga az országos törvény, nevezetesen a tanítói nyugdíjazásról alkotott, s azt szabályozó 1891. évi XLIII. t. cz. 4. §-a, mely csak: a) a természetbeni lakás, b) lakbér, c) a rendszeresített javadalmazás kiegészítő alkatrészét nem képező kegyúri adomány, d) helyi vagy drágasági pótlék, e) iskola fűtésre szolgáló fajárandóság, f) irodai átalány, g) segéd tartására szolgáló javadalom czimek alatt felsosorolt fizetési részletekről mondja és határozza meg azt, hogy «ezek a végellátás összegének kiszámításánál nem veendők figyelembe.» Ugyancsak igazolja az elemi iskolai tanítók fizetésének rendezéséről szóló 1893. évi XXVI. t. cz. 8. §-a, mely teljes szövegében igy hangzik: «Ha a hitfelekezeti iskolatanitó az 1868. évi XXXVIII. t. cz. 141. §-ának harmadik bekezdése értelmében a kántori teendőket is végzi, a tanítói fizet ÍN megállapítást) kor a tanitói és kántori járandóságod együttesen tanítói fizetésnek veendők.» Ezen nyílt országos törvények erejét nem rombolhatja le miniszteri rendelet, annyival inkább, miután az e tárgvbm intézkedő kultuszminiszteri rendelet 29851. sz. a. 1893. jun. 30-án kelt, utóbb emiitett országos törvény pedig azon évi augusztus hó 13-án nyert szentesitést, s igy a miniszteri rendeletnél utóbb keletű. De nem rombolhatja le a törvények erejé' a miniszteri rendelet azon okfejtés alapján sem, melyre helyezkedetten utasítja el 1898. évi 24,992. sz. leiratában a ref. egyház konventjének e tárgyban tett fölterjesztését, hogy t. i. «az 1891. évi XLIII. t. cz. 1. §-ának világos szövegezése szerint az országos tanítói nyugdíj és gyámalap kizárólag csak a tanítók, s nem egyszersmind a tisztán egyházi czélokat szol-