Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1899

1899. szeptember - Oldalszámok - 202

- 202 — nincs kellő ügyelet a szigorú elkülönítésre. Utasítja ennélfogva lelkész urat, hogy külön önálló számadó könyvet tartson Novoszelló, Korencsa, meg Daruvár számára s ezeket ugy vezesse, a mint erre a ker. egyh. látogatás utasította. Sajnálattal éltesül a bizottság a jelentésekből a felől, hogy a Győry Mihály-féle tartozás telekköny vdleg biztosítva ma sincs, jóllehet ezt már 1896-ban elhatározta a ker. közgyűlés. Felelősség terhe mellett utasitandónak véli tehát Korencsa elöljáróságát s a lelkészt, hogy haladéktalanul intézkedjenek ezen követelés behajtása, vagy telekkönyvi biztosítása iránt. Kötelességévé teszi a presbyteriumnak azt is. hogy még a kis kölcsönöket is csak teljes presbyteri gyűlésben tegyék folyóvá, még pedig jó kezesekkel ellátott kötelezvényekre. A mely kötelezvényeken tehát elfogadható kezesek nincsenek, azok behajtandók, vagy jó kezesekkel biztositandók. Karenesa azon elhatározását, hogy kis földjét házi kezelés alá veszi s közmunkával teszi gyümölcsözőbbé, helyeslő tudomásul veszi s felhívja lelkész urat, hogy a termés értékesítéséből befolyó összeget kizárólag Korencsa szükségleteire forditsa, esetleg tőkésítse. A mi azon kérelmet illeti, hogy a b.-somogyi egyh. megye, illetve kerület által kezelt slavoniai miss. segélypénzek Korencsának adassanak ki, nem teljesíthető azért, mert e tekintetben a mult évi szeptember havában tartott kerületi gyűlés már másként intézkedett és pedig slavoniai miss. feladatok hathatósabb támogatása czéljából. Kiváló örömének ad kifejezést a bizottság a felett, hogy a maradandóság biztositékául a hitbuzgó lelkes Novoszelló ingatlan vagyon birtokába juthatott s igy meg van vetve alapja annak, hogy közvetlen Daruvár szomszédságában viruló pont képződhessék és pedig jórészt magyaroktól lakott vidéken, legyen tehát a magyarságnak megvíhatlan erős bástyája. Indítványozza, hogy püspök urnák ezen atyai goudoskodáért fejezi ki a közgyűlés hálás köszönetét, mint szinte azért is, hogy a um. m. kir. belügymiuistertől országos segély gyüjthetésre engedélyt eszközölt ki. Elismeréssel emlékszik végül a bizottság missionárius