Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1899
1899. szeptember - Oldalszámok - 145
— 145 — történt első nyilatkozathoz képest megfelelő módon s legföllebb 30 nap eltelte előtt áttérési szándékát újból kijelenteni tartozik; mert az áttérés a felhívott t. cz. 6—7. §-ai értelmében csak ezen alakszerűségek betartása, illetve az ennek alapján nyert két rendbeli bizonyítvány előmutatása folytán nyer befejezést s lesz a t. cz. 1. §-ának rendelkezéséhez képest alakilag is érvényes. Ujabban ismételten előfordult oly eset, hogy az áttérni kívánó fél a felhívott t. cz. 3. §-a értelmében másodízben is kijelentendő áttérési szándékát az első nyilatkozat tételétől számított 14-ik napon jelentette ki s igy az ily utóbbi kijelentés az imént felhívott §. i második bekezdésében foglalt ama szabálynak, hogy a másodizben teendő nyilatkozatnak az első izben tett nyilatkozattól számítandó tizennégy nap eltelte után — tehát a naptári tizenötödik napon — kell történni, meg nem felelt s ehez képest az áttérés az idézett !• t. cz. 1. §-a értelmében megengedett áttérésnek nem volt tekinthető. Hogy elejét vegyem mindama káros következményeknek, a melyek az ily érvénytelen áttérésből az érdekelt felekre nézve származhatnak, a szóban forgó nyilatkozat átvételére jogosított illetékes lelkészek (rabbik) az illetékes egyházi (illetve világi) hatósá> gok által figyelmeztetendők volnának arra, hogy hasonló esetekben a szabályszerű második nyilatkozat, illetve az áttérés érvényességének érdekében különösen tartsák szemük előtt azt, hogy a szóban forgó második nyilatkozatnak az első nyilatkozattól számítandó tizennégy nap eltelte után kell történni. S az áttérés befejezését a többször felhívott t. cz. 6 — 7. §-aí értelmében az a lelkézz (rabbi) is, a melynek vallásfelekezetébe az illető fél át akar térni, csak akkor tekintse érvényesnek, ha a felmutatott bizonyítványok a fent kívánt határidőt beigazolják. Az 1895 XLII1. t. cz. 21. 22. §-a az 1868 Lili. t. cz. 1—8 szakaszaiban foglalt rendelkezéseknek hatályát minden bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetre kiterjesztette, a felhivott t. cz. 23. §-a értelmében pedig arra, a ki a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek valamelyikéből kilépni óhajt, az 1868 LIIL t. cz. 1—5 és 7. §-ai nyernek alkalmazást azzal a módosítással, hogy az «áttérés» szó helyett «kilépés» értendő, továbbá, hogy az idézett t. cz. 4. és 5. §-aiban említett bizonyitványok az illetékes első fokú közigazgatási hatóságnál mutatandók fel. 10
