Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898
1898. szeptember - Oldalszámok - m01_19
— 19 hatóságok nagyon jol ismervén a viszony természetét és annak veszedelmes következményeit, kellő erélylyel és szigorral járnak el annak megbüntetésére, de a magas kormánynál intézkedéseik ritkán találnak támogatásra, sőt több esetben volt alkalmam látni, hogy a megyei hatóságnak az erkölcsiség és a számos tagból álló család érdekei megvédésére irányzott intézkedései miniszteri határozattal megsemmisíttetek s a törvénytelen viszony folytatására a rosz példa által mások is felbátorittatnak. Ezen sajnos viszonyok orvoslására a magas államkormány figyelme felhivandó volna. Még nagyobb veszedelem fenyegeti egyházainkat Somogymegyében az ott uralkodó egy gyermekrendszer folytán, a mely mint valami ragály terjed a népesség között. A születések száma folyton apad, sok helyen alul van a népesség 2' ;/ 0-án. A cselédeknél megvan az átlagos születési arány, de a vagyonnal biró földmiveseknél a titkos biin szinte a családok kipusztulásával fenyeget. Van olyan egyház, a hol ezelőtt 15 esztendővel az egyházmegye és közigazgatási bizottság intézkedése folytán második tanítói állást kellett szervezni, mert a tankötelesek száma 119 volt és ma az egyik iskola üresen áll, a tankötelesek száma 29-re olvadt le. E sajnálatos állapot inditó oka egyrészről a vagyonhoz való túlságos ragaszkodás. A szülők nem akarják, hogy vagyonúkon több gyermek osztozzék s azok esetleg szegényebbek legyenek, mint ők és nem akarják annak a minden esetre helytelen egyházi adó rendszernek terhét hordozni, a mely szerint a családban levő 12 éven felüli gyermek után személy szám szerint szegényre gazdagra egyenlően vettetik ki minden nemű egyházi közadó. A veszedelmes bün terjedése megbénítja a nép erkölcsi érzékét, elfordítja e tekintetben annak józan gondolkodását, annyira, hogy nem csak az tekintetik szégyennek, ha a családban egynél több gyermek van, hanem az is, ha az első gyermek a házasság utáni 4—5-ik évnél előbb születik. Igyekeztem ostorozni e bünt az ész és az irás minden fegyverével, hivatkoztam a vallásos és hazafias érzületre, az erkölcsiség a családi élet szentségének követelményeire. Bár lenne szavaimnak és imádságomnak sikere. Ezen titokban tenyésző baj azonban olyan, a mely nehezen irtható, és hogy vészes következményeinek eleje vetessék, az egyházi és az állami hatóságoknak teljes éberségét, tevékenységét és szigorát kihívja. 2*
