Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. szeptember - Oldalszámok - m01_16

— 16 — ajánlott osztályba sorozás behozatalát, ugy gondolkodván, hogy személyes megjelenésemmel és felhozandó érveimmel közre tudok hatni a gyülekezetben annak keresztül vitelére. A íegtöbb lelkész azonban a kísérletet sem tette meg ez irányban, s a hol megtették, a presbyterium azt határozottan visszautasította, nem annyira azon okból, mert a presbyterek mégis az egyházak vagyonosabb tagjai közé tartoznak, hanem a miatt, mert az osztályba sorozás folytán némely gyülekezetben a 30—50 holdas telkes gazdákra 80—100 forint is esnék, a mit azok elviselni nem fognának, inig a mostani megszokott adókulcs szerint, bár aránytalan is, nagy is a teher, a legnagyobb rész befizeti tartozását. Ennek az adózási rendszernek, a mely egyenlő vagyoni viszonyok mellett azon családokat nyomja aránytalanul, a melyekben több gyermek van, nagy erkölcsi hátránya van, mert a családok és egyházak elnéptelenedésére vezet, orvoslására tehát okvetlenül szükség van. Addig is tehát, a mig a Konventnek e czélra tervbe vett tőkesegélyével vagy állami segélylyel a bajon segíteni lehetne, azon tanácsot adtam a lelkészeknek, hogy mivel a polgári községekben, a hol az ev. reform, vallásúak laknak, legtöbb helyen ők képezik a nagy többséget, a más vallású gyermekek is az ő iskolájukba járnak, tegyenek kísérletet arra nézve, hogy az iskolai költségek a polgári községek pénztárából fedeztessenek, a mikor a több gyermekkel biró szegény családok jelentékeny tehertől menekülnének. A kísérlet megtételére, a melyet a polgári hatóság jóakarata is támogatni fog, a lelkészi kar vállalkozott s ugy reménylem, hogy a legközelebbi években ennek jótékony eredménye fog mutatkozni. Az egyházi adózás terhes volta mellett még az a körülmény is sok bajt okoz, hogy a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyében, az egyházi törvény intézkedése ellenére, a legtöbb helyen a lelkészek és tanítók magok szedik a hívektől járandóságaikat, támaszkodván dijleveleikre, a melyek szerint a tartozás rendesen az egyes gyónó lelkek, tehát 12 éven felüli családtagok szerint van megállapítva s vezettetve azon érdek által, hogy a dijlevélben foglalt határozatlan mennyiségű és minőségű fizetés mint: «felöntő buza tetézve», «petrencze széna», «kocsi fa», «zsodor» sokat vészit értékéből, sőt felényire száll le, ha annak mennyiségét és minőségét ők maguk nem