Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. szeptember - Oldalszámok - m01_2

— 2 — kozó törvényjavaslatot illető felterjesztések feletti határozás, a mely felterjesztésekben a javaslat több intézkedéseinek megváltoztatásáért illetékes helyen való lépés tételre kéretett fel a Konvent. Közelebbről a mi dunántúli egyházkerületünk is 1898. márczius 17-én tartott közgyűlése jkv 58. pontja alatt foglalt határozatában, kifejezést adott azon óhajtásának, hogy a javaslat némely pontjai egyházunk szervezetének és érdekének megfelelőbbekké alakíttassanak. Ezen ügyben a Konvent azon álláspontra helyezkedett, a melyet az egyházi közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságnak febr. lG-iki ülésében ev. ref. egyházunk képviselői elfoglaltak : t,. i. hogy egyetemes Konventünk ezen törvényt örömmel fogadja, bár általa ev. ref. egyházunk jogos igényét teljesen kielégítve nem látja ; megnyugtató nyilatkzzatot kér a magas kormánytól, hogy az 1868. év óta nyújtott rendes államsegély, valamint az ujabb időben a közalap részére juttatott államsegély jövőre is biztosíttatik; az ezen segélyek által és önerőnkből nem fedezhető szükségleteink kielégítését, az 1848-ik évi XX-ik törvényczikk szellemében biztosítani óhajtja. Óhaját fejezte ki továbbá a Konvent arra nézve, hogy a 600 frtig, majd a 800 frtig terjedő fizetés kiegészítés mielőbb életbe lépjen, továbbá, hogy az egyházi adórendszer végleges rendezése után egyházhatóságilag megállapított fizetés vétessék a kiegészítés alapjául, addig pedig, mig ez bekövetkezhetnék, a törvényjavaslat 15 §-a nyerjen olyan szerkezetet, hogy a hívek egyházi adóval való maradandó és világos túlterheltsége, ennek folytán annak az egyházi hatóságaink általi lejebb szállítása is indokul szolgálhasson a kiegészítési összeg felemelésére. Időközben a javaslat szentesitett törvénnyé vált s mint 1898. évi XlV-ik törvényczikk a törvénytárba iktattatott. A törvényhozás tényezői az alkotásnál figyelembe vették ev. ref. egyházunk azon óhaját, hogy az eddigi rendes államsegély egyházunknak jövőre is kiadatik, de mellőzték annak nyílt Kimondását, hogy az egyházi adóval való túlterhelés miatt történt adóleszállitás is alapul szolgálhat a kiegészítési összeg felemelésére, valamint meghagyták a kiegészítés keresztülvitelére a 3, illetve 9 évi határidőt. Ezen törvény tehát, mely az 1899-ik év január 1-én érvénybe lép, egyházunknak csak egyetlen, de nagyon égető baján segit, a