Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. szeptember - Oldalszámok - 154

— 154 — oly annyira, hogy a szorgalmasabbak meglepő szép eredményt tüntetnek fel, — jó volna tudni, hogy 29 növendék között hány van ilyen — szóval a kitűzött czél teljesen eléretnek mondható. Sajnos, hogy a talpfára épitett paplak és templom roskadozó félben vau, szinte attól lehet tartani, hogy a hatóság mindkettőt bezáratja; de még sajnosabb az, hogy mindazon jóakaró intések, figyelmeztetések, sőt határozott utasitások, a melyeket a ker. közgyűlés a helyszínén megjelent küldöttségek jelentései alapján a brekinszkai hitrokonoknak adott, egyáltalán nem vezettek semmi eredményre, mert az, hogy 1896-ban tervet és 16000 frtos költségvetést adtak be, csak arra való volt, hogy a hatóság előtt igazolva legyen az egyház képtelensége a középületek felépítésére ; abból a saját erejét figyelembe vevő s addig terjeszkedő komoly szándékot bajos volna kiolvasni. Pedig a miatt, hogy rájuk gond ne lett volna fordítva, okuk panaszkodni egyáltalán nincs, mert 1896-ban a Nm. Konvent 900 frt tőke kamat segélyt szavazott meg számukra. Nem annyit ugyan, mint a mennyit ők kértek = 4000 frtot, de nem is oly keveset, hogy az épitkezés munkába vevését meg ne kezdhették volna. S mi lett az eredmény? Az épitkezés ügyében mégcsak ujokat sem mozdították két év óta, a 900 frtról pedig nagylelkűen lemondottak. Nevezetes változási fog előidézni a gyülekezet egész jövő fejlődésében a községi iskolának elhatározott s már meg is kezdett fölépítése , minek folytán az egyház bérbe adott iskolai épülete szintén felszabadul s másféle czélra lesz felhasználható. Ezt a nagy horderejű fordulatot mi csak ugy használhatjuk fel hitrokonaink és honfitársaink előnyére, ha minden követ megmozdítunk a csurgói gimnáziumban és tanítóképző intézetben nevelt Jindra Bogumilnak brekinszkai tanítóvá leendő kineveztetése végett s mert ez csak még egy év múlva történhetik meg, ezt az időt arra használjuk fel, hogy emiitett ifjúnak módot nyujtunk arra, hogy a csáktornyai képezdében a horvát nyelv tanítására is képesítő oklevelet szerezhessen. A lakosság nagyobb része magyar, tehát Jindra tanítaná az iskolában a törvény értelmében a magyar nyelvet is, s e mellett végezhetné a kántori teendőket, amire tehát egyházunk eddigi áldozathozatával czélzott, annak megvalósítására most itt van a mostanában aligha visszatérő alkalom,