Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. szeptember - Oldalszámok - 138

- 138 -a vallásos érzés ápolását mellékesnek tartja s főigyekezetét a reális nevelésre forditja. S vallásos érzés nélküli nevelés szüli az ál-felvilágosodást, a a szocziálizmust, anarchizmust, mely megtámadja a társadalmat, a hazát és egyházat. A felelősségből mi reformátusok is részt kapunk. Hiszen már lassanként magunk tördeljük le véren szerzett autonómiánk, tanszabadságunk bástyáit; mindig az államra nézünk. Csak az jó tankönyvnek, amit az állam helyesel, holott a tartalom ellene szól is vallásos megyőződésünknek. Népünket megmentendő a mételytől, tegyük iskoláinkat az egyház veteményes kertjévé; helyezzük azokban a vallás és erkölcstanitást főhelyre, a reáltudományok terjedelmét vonjuk össze és helyezzük ezeket a második helyre. En azt szeretném, ha iskoláinkban délelőtt egyedül a vallás taníttatnék (ima, bibliatörténet hit- és erkölcstan, egyháztörténet), délután a reáltudomáuyok, összevonva. Lehet, hogy magam maradok, de nézetem ez: vagy áthatja ismét népünk gondolkodását, lelki világát a Krisztus evangéliumának szelleme, vagy a felforgató elem győzedelmeskedik, mely a hit helyébe a tagadást, a szeretet helyébe az önérdeket, és a keresztyéni kötelességek helyébe az egyéni boldogulást teszi. Ha nincs Isten : nincs tulajdon, nincs haza, nincs egyház! Nem e helyre való rámutatni az állam feladatára, bár kívánatos, hogy a vasárnapot, mint munkaszünetet, mind maga alkalmazza összes hivatalaiban, mind a nép által is tiszteletben tartassa; épen ugy nem akarok kitérni e helyen a társadalom némely vezetőinek könnyelmű beszédeire, léha irataira, melyekben odaállnak a nép elé s azt mondják: nincs Isten, nincs mennyország, nincs pokol! . . . Nekem e helyen csak az az óhajtásom: A reálkönyvek közül csak azokat tartsuk meg, melyek a pedagógia követelményei mellett a református vallásos öntudatot is fejlesztik. Ha nincs ilyen, Írassunk; ha ilyen van, azt tartsuk meg; ha kínálkozik, azt vegyük be! Tantervünkben, a keret megtartása mellett, még szabadok vagyunk; tankönyv-választásunkban még szabadok vagyunk; órabeosztásunkban, leczkerendünkben még szabadok vagyunk — hála