Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. szeptember - Oldalszámok - 19

— 19 — Ha azonban hiányozni fog azon fönntartó erkölcsi eró', a mi nélkül Róma is minden világi hatalma, gazdagsága és tekintélye mellett is, a mint megrendült a múltban, ugy össze fog omlani a jövőben : bizony a mi evangyéliomi egyházunk sem fog a haladó idők követelményével szemben megállhatni. Ne panaczeát keressünk tehát kisebb egyházaink csoportosításának eszméjében, hanem szálljunk le a baj forrásához, azt tanulmányozzuk és ugy gyógyítsunk. Ha azonban gyengének érezzük magunkat a gyökeres gyógymód tényezőinek megteremtéséhez, ám mondja ki a ft. eh. kerület a gyengébb egyházak csoportosítását, de egyelőre csak elvileg, olyképp, hogy a) a mely egyház előre megállapított kulcs szerinti minimumot nem tudja tisztes lakáson és kerten kívül adni a lelkésznek, azon egyház önálló lelkészi állomása annak megüresedése alkalmával szüntettessék be mindaddig, mig önállóságra tud emelkedni; b) mondja ki továbbá, hogy mindazon egyházak, a melyeknek lelkészi javadalmuk az a) alatt szerinti minimumon alul vau, figyelmeztessenek a bekövetkezhető eshetőségre, hogy idejük legyen vagy erőt gyűjteni, vagy a változott helyzethez alkalmazkodniok s meglepetéstől mentesittetniök ; c) de mivel az egyházak csoportosításának kérdésében érdekelve lesznek azon egyházak is, melyekből jövőre adminisztrálandók lennének a társként vagy leányegyházként csatlakozandó egyházak s a melyeknek nyakukra rátolni erőnek erejével a szomszédos egyházat nem lehet, a csoportosítás eszméjénél számolni kellend ezen nem kis horderejű kérdéssel s az ebből származható számtalan bonyodalommal és előálló kérdéses jogviszonyokkal is, a melyeket előre látni is alig lehet, megoldani pedig még kevésbbé, ha csak századokra kiható pörpatvarra nem akarunk ajtót nyitni, a minő tiltólag áll előttünk Nemeske-Tamási százesztendős pörlekedésének példájában. Alulírott ezekben vélem rejleni a fölvetett s mindenesetre jó, hogy fölszinre hozott kérdés súlyát. Tovább menni már most: «filius ante patrem» lenne. Tisztelettel Körmeudy Sándor. 2*