Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. szeptember - Oldalszámok - 5

— 5 — veskedjék aláírási ivek kapcsán mielőbb egy meleghangú fölhívást küldeni a kerületünkbeli egyházközségek és egyháztagokhoz, hogy a nemes czél minél inkább megvalósítható legyen ; 5. a gyűjtés a kegyelet szempontjából csupán önkéntes aláírás utján eszközöltessék ; 6. végre az évi járulék kiosztása mindig Erzsébet napján s az elhunyt királyné ő felsége magas érdemei és erényeinek méltánylása mellett ünnepélyesen eszközöltessék. A kerületi közgyűlés egyhangú lelkesedéssel járul fó'gondnok ur indítványához s azt határozatra emeli s az aláírást a szent czélra azonnal megnyitja. 7. Egyszersmind eh. főjegyző beterjeszti a fönnebbi pontban említett, ó' felségéhez intézendő részvétirat szövegét s azt a közgyűlés előtt felolvassa : Fölséges Császár és Apostoli Király ! Legkegyelmesebb Urunk ! Dunántúli evangéliom szerint reformált egyházkerületünk mai napon Pápa városában öszszejött közgyűlése szive mélyében megrendülve áll a veszteség ama nagysága fölött, a mi közelébb Felséged szerető szivét, dicsőségesen uralkodó házát, Magyar hazánkat s ebben a mi egyházkerületünket is, Felséged élettársának, a mi szivünk és hazánk szeretett Királynéjának, a mily váratlan, épp olyan borzalmas halála által sújtotta. Mert az a tőr, melylyel egy elvetemült gonosz kéz őrületes szenvedélyében, ama mélységes anyai fájdalomban különben is megtört szivet keresztül szúrta; az a gyilok, a mely a mi Királynőnknek népei iránt anyai szeretettől dobogó, felséges családját boldogító s oly sok nemes érzelmek által megszentelt, jóságos szivét halálra sújtotta, átjárta a mi szivünket is. Felséges urunk! A hűség amaz érzete, a mit a magyar királyi trón iránt atyáinktól szent örökségként őrizünk s a hála amaz érzelme, a mit Felségednek egyházunk iránt nem egyszer tanúsított jó akarata s oly sokszor megnyilatkozott atyai jó indulata fokozottan erősbbit keblünkben, parancsolólag hív, készt bennünket, hogy mint örömében ugy bánatában is együtt