Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1897

1897. szeptember - Oldalszámok - m01_62

— 62 — készi karnak azon minduntalan hangoztatott váddal szemben, hogy a lelkészi kar a belmissiót illetőleg nem teljesiti kötelességét, hivatkozik a múltban kifejtett szent buzgalmára a lelkészi karnak és dicséretes elismeréssel emliti fel a világi urak és úrnők nagy és nemes tettekkel bebizonyított élő és munkás hitét, mikor mint szent nép és királyi papság erős református hithfíséggel forgolódtak az Ur dolgaiban, mint hűséges segítői a lelkészeknek, — ugyancsak felhozza, hogy a lelkészek ma is lankadatlan buzgalommal fáradoznak munkáik elvégzésében a lehető legszélesebb téren, bár az anyagi téren sok helyen a szent buzgalom lelohasztására erősen ható szegénység, néhol nyomor áttörhetetlen gátot emelnek a lelkész és hivek munkás kegyessége elé — azonban fájólag tapasztalja, hogy a világi urak és úrnők, elhagyva elődeik utait, fele részben hidegek, közönyösek — a templomot nem látogatják, urvacsorát nem vesznek, az adót zúgolódva fizetik stb. és igy rossz példát adva, kétessé teszik a lelkész munkájának sikerét. Kérve kéri a ma is buzgó, vallásos urainkat és asszonyainkat, hogy a lelkészi karral ezután karöltve épitsék a Kr. egyházát és szóval, tettel hassanak oda, hogy az uri közönség említett részénél mutatkozó rideg közöny megszűnjék és a szegénységgel küzdő papság ós hivek nyomora euyhittessék. A tanitói nyugdijul elemi iskolázok által fizetni kötelezett 15 kros nyugdijtóteluek teljes megszüntetése czéljából egyháztársadalmi uton mozgalom megindítását indítványozza, mert nem tartja helyesnek, igazságosnak, hogy a többféle adóval túlterhelt, gyermekeket taníttató szülők ujabb adóval rovassanak meg. Yégiil az egyházi téren is erősen helyt foglaló czimkorság ellen emeli fel kérő szavait, tisztelettel ajánlja, hogy a lelkészt sokszor hivatalosan helyettesítő kántortanítónak: «tísztelt«, a s.-lelkésznek : <tiszteletes» és az életfogytig választott kerületi tisztviselőnek: «nagytiszteletü», a püspöknek : «főtisztelendő» legyen a hivatalos czime. Az értekezlet köszönetet mond a felolvasónak, hogy egyliáztársadalmi bajaink néhány forrására, valamint azok orvoslásának módjára bátor nyíltsággal rámutatott; óhajtandónak tartja, hogy az értekezés egyházkerületünk hivatalos lapjában megjelenjen.