Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1897

1897. szeptember - Oldalszámok - m01_58

— 58 — felelő lelki javakért nem érdemes, ebből a veszedelmes következményt levonhatják. A másik dolog, a mi bennünket érdekel és foglalkoztat, a lelkészi javadalmek rendezése és emelése, itt két csoportra lehet osztani az eddigi javaslatokat. I. A magyarországi ev. ref. egyházak anyagi helyzetének rendezése önerőnkből. Ugy gondolják ezt, állittassék fel egy magyar országos ref. egyházi közpénztár, a melyhez a gyülekezetnek minden liive egyenlő adóval járuljon és kiszámítják, hogy ezen esetre kétségtelenül tisztességes megélhetés biztosíttatik a lelkészeknek. Ha mi egy most alakuló egyház volnánk, ugy igen ödvös volna ez; de mi nem alakuló egyház vagyunk, hanem egy oly önkormányzattal bíró egyház, a mely önmaga kormányozza magát. Most már ha oly helyen kellene kivetni adót, a hol eddig semmi egyházi adót sem fizettek, vagy jelentékenyen kellene emelni ott, a hol igen csekély volt az eddig: ezt én önkormányzati tekintetben kivihetetlennek tartom. Hogy tehát mi egy egyházi közpénztárt létesítsünk, ez a javaslat önmagában halva született. Ezen javaslat szerint minden lelkésznek egyenlő fizetés adatnék. No most már az bizonyos, hogy az emberek szellemi és testi képesség tekintetében nem egyenlők, vannak egyéni különbségek. Bizonyos, hogy most a több fizetéssel több teher, intensivebb munka jár együtt. Mi lenne, ha testileg, szellemileg leghivatottabb papjaink mind a legkisebb és igy legnyugodalmasabb életet nyújtó gyülekezetbe törekednének? Bizonyára nem lenne üdvös! II. Nálunk csak az állam segélyével és ebből alkotandó közalappal lehet javítani a fizetéseket. Az 1848. XX. t. cz. az általános kiinduló pont. Itt sok oldalról meg kellett fontolni a dolgot. Mert ha az állam azt mondja, én elvállalom az összes papi fizetéseknek 800 frton kezdve a rendszeresítését, akkor azt is mondja majd, hogy mindazt a vagyont, melylyel az egyházak erre a czélra birnak, kezembe veszem. Ilyen kötelezettséget el lehet vállalni, de jöhet az állam oly helyzetbe, hogy nem tudja azt beváltani s beáll a pusztulás. Ily módon tehát nem valósítható a XX. t. cz. Mert mi magunk sem egyezünk bele. Az állam tervbe vette, hogy ép ugy mint a tanitói fizetéseknél, kiegészíti a lelkészi fizetéseket egy bizonyos minimumra.