Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1897
1897. szeptember - Oldalszámok - 236
— 236 — tát pedig a daruvári miss. lelkész javadalmának gyarapítására fordítani, lia az más ezélra nem kell. Ugy a miss. lelkész ur, mint a helyszínén járt küldöttségek jelentéseiből meggyőződést szerezvén a miss. bizottság arról, hogy a daruvári körben letelepült hitrokonok nagy szegénységénél fogva vajmi kevés kilátás van arra, hogy a lelkész tőlük beszedendő fizetésből nyerhesse javadalma bizonyos részét, javasolja a miss. bizottság, hogy a főt. mélt. Konvent kéressék fel, hogy a daruvári lelkész részére ideiglenesen a helyzet némi tisztulásáig legalább évi 200 frtot szíveskedjék utalványozni, ha másként nem lehet, más miss. ponttól elvonással is. s Általában utasitandónak véljük lelkész urat arra, hogy az egyház vagyoni ügyeire kiváló gondot fordítson, mert ezen ügyeknek a helyi kezelés folytán összekuszálódása volt részben oka a miss. munka pár évi sajnos szünetelésének. Különösen ajánljuk miss. lelkész urnák az általa alkalmazott családfők működésének a legéberebb figyelemmel kisérését, mert a mint a lelkész ur által előadottakból kivehetni véltük, ezek olyan evangelista félék lennének, kikből, hogy mily könnyen lesznek a Pál apostol által oly jól lefestett futkározó hamisatyafiak, arra nézve elég tanúságos példát tudhat a miss. lelkész ur is. g) Nagy-Piszanicza sok kérvényezés és még több előkészítő munka után valósulva látja leghőbb vágyát: önálló lelkészi állomássá lett. Hogy azonban még csak ezután következik az igazi nagy munka, az kitűnik abból az egyszerű tényből, hogy Piszaniczán még nincs semmi a 11 hold földön kívül, mely, hogy tényleg telekkönyvikig mikor lesz a mienk, azt a jó Isten tudja, pedig építeni sem lehet addig, mig a föld telekkönyvezése meg nem történik. A lelkész ur által eddig tett lépések óhajtott eredményre nem vezettek. A tervrajzok és költségvetés elkészíttetése a mellett, hogy jelentékeny összegbe kerül, hamarosan szakértő nagy hiánya miatt nem várható. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a nép jó része szegény, mint az 1895. évi jelentésben személyes tapasztalat után megírtuk, a kezdet nehézségeivel küzd, tőle tehát valami sokat várni nem lehet, bár igen szorgalmasak, törekvők, az egyházért minden áldozatra készek s nem mindennapi vallásos buzgósággal ékeskednek. «Boldogabb magyarországi liitsoraosainkuak — irja a (204)
