Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1897

1897. szeptember - Oldalszámok - 226

— 22H — 204. A ker. missió-bizottság 18!)7. szept. hó 27-én Pápán tartott üléseiről felvett Jegyzőkönyv. Jelen voltak: Kis Gábor elnök, Thúry Etele, Barakonyi Kristóf, Begedy István, Csorba Ede, Rácz Géza, Szűcs László, Körmendy Sándor, Balogh Elemér, Németh István, ez utóbbi ugy is mint bizottsági előadó. L Elnök a megjelent tagokat szívesen üdvözölve a bizottsági ülést megnyitja s felhívja Németh István biz. előadót a legközelebbi ülés óta érkezett jelentések ismertetésére. 2. Németh István bizottsági előadó mindenek előtt azon örvendetes tárgyra hívja fel a miss. bizotts. szíves figyelmét, mely szerint főt. püspök urunk lankadatlan buzgalmának, a horvátslavon missió nagy fontossága felismeréséből származott meleg érdeklődés szülte tevékenységének sikerült több kiváló közéleti tényező érdeklődését felkölteni egyházunknak Horvát-Slavon országokban levő egyes missió pontjai iránt s rámutatva ezeknek, mint szinte ot letelepült más felekezetű véreinknek is vallásos és nemzeti szánandó elhagyatottságára — kieszközölni bizonyos évi segélyt, melylyel a legégetőbb szükség kielégithető s igy az alkotással együtt járó nehézségek ha teljesen el nem háríthatók is, de ugy a hogy ellensúlyozhatok. Ennek folytán f. évi junius hó 26-án Slavoniába ment azon két ifjú lelkésznek, kiket az előzőleg hirdetett pályázat következtében jelentkezettek közül alkalmasokul kiszemelt, Daruvárott és N.-Piszaniczán leendő beiktatására. Nemcsak a felekezetünket bizonyos szempontból nem a legelőnyösebb színben feltüntető azon viszásságnak, mely szerint országos gyűjtéssel Daruvárott csinos templomot és paplakot építettünk s nagy ígéretekkel lelkészt alkalmaztunk, de azt még a legszükségesebbekkel sem tudván ellátni, az más alkalmaztatás után volt kénytelen menni, vetett véget, hanem teljesítette N.-Piszanicza és vidéke bitbuzgó, áldozatkész magyar lakosainak éveken keresztül mind erősebben hangoztatott leghőbb kívánságait. Ezen két ifjú lelkész hivatalba állítása forduló pontot képez Horvát-Slavon országokban levő, de kerületünkhöz tartózó miss. egyházak történetében. Indítványozza tehát, hogy a miss. bizottság fejezze ki hálás köszönetét mi}