Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1895

1895. november - Oldalszámok - 5

— 5 reformált magyar ember kebelében elfeledbetlen emléket alkotott magának — elhunyta pótolhatlan veszteségét képezi a dunántúli ev. ref. egyház kerületnek, — e veszteség fölött a ker. közgyűlés fájdalmának egyhangúlag kifejezést ad. Néb. Pap Kováts Gábor püspök emlékét jegyzőkönyvben örökiti meg; e'rendeli, hogy az egyházak ezen emléknek áldozzanak azzal, — hogy az elhunyt püspök tiszteletére mindenhol — a ker. elnökség által meghatározandó időben gyász isteni tisztelet tartassák. Elhatározza továbbá, hogy midőn saját vesztesége fölött jkönyvileg kifejezést ad, egyúttal osztozik s részt vesz azon pótolhatlan veszteségben is, a mely az elhalálozással a családot érinti. Vigaszt kér az Egek urától azon sebekre, a mi a családfő elhunytával a nőt és gyermeket érte — s ezen részvétének kifejezést ad azzal, hogy az özvegynőhöz részvétiratot intéz — s azt az özvegynek egyhangúlag hozott kerületi határozatot magában foglaló gyűlési jkönyvi pont kapcsában elnöksége által megküldi. Méltóságos asszony! A megválás néhai kedves lérjétől, mely a szerető házastársak közt az életkor bármely szakában is mindig korán következik be, igaz voltában és mélységében ép oly fájdalmat okozott egyházkerületünk közönségének, mint Méltóságodnak és családjának. Méltán sirhat, zokoghat az özvegy az örökre kihűlt sziv fölött, mely egykor Méltóságodra folyton égő szeretetével anynyi boldogságot árasztott; de viszont mi is méltán könyezünk az elköltözött nagy szellem után, ki minket bölcseségével vozérelt, apostoli szelídségével nemesitett s szeretetével, mely ogyütt ölelt hazát és egyházat, lelkesített és vigasztalt. Igen! jog és szabadság voltak eszményei. Ezekért küzdött fényes tehetségei egész erejével, s lelkesedése mindig lobogó, kiolthatlan lángjával. Lelkének fénye világossággal