Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1895

1895. szeptember - Oldalszámok - m01_6

VI politicai törvények életbe léptetése után követendő egyházi és lelkészi eljárásra nézve. Kórom a főt. egyházkerületi gyűlést, hogy e javaslatok átnézésére s a netán szükségesnek mutatkozó módosítások megtételére nevezzen ki azonnal bizottságot, melynek véleményes jelentése alapján még ezen gyü" lésünk megállapíthassa s azonnal ki is nyomathassa azon szö' veget, mely kerületünk papságához azonnal szétküldetik, hogy addig is, mig a Konvent (mely csak okt. hóban s igy a törvények életbe lépése után jön össze), végleg határozna, lelkészeink tudják magukat mihez tartani. Azon egyházaink, melyek az általuk fentartott felekezeti iskolában alkalmazott tanitóknak nem képesek a tanitó fizetésére törvény által megállapított minimális fizetést megadni, a kormány által a politicai közig, hivatal utján felhivattak arra, hogy vagy egósíitsók ki a fizetést a minimális összegig, vagy ha ezt anyagi erő hiánya miatt nem tehetik, az esetben a kormány által kitűzendő záros határidőn belül kérelmezzék a tanitó fizetésének államsegélylyel a minimális összegre kiegészítését. Egyházaink nagy része e kérelmezést a záros határidőn belül elmulasztotta s ez által kitette önmagát azon veszély lehetőségének, hogy roá fog nehezedni a kiegészítés kötelessége. Örömmel jelenthetem, hogy a szegény egyházakat ez oldalról fenyegetett veszély elmúlt, mert a záros határidőn tul folyamodott egyházaink is megnyerték fölterjesztésemre nemcsak a minimális összegig kiegészítő, — hanem oly helyeken, hol a minimális összegű fizetésre tanitót nyerni nem lehetett, — a 400 frtra fölemelő segélyt is. Ez az állam irántunk is jóakaratának s a népnevelés felvirágoztatására, a nemzeti cultura emelésére irányzott törekvésének fényes tanújele. Felsőbb iskoláink fentarthatása is a megváltozott viszonyok folyton fokozódó szükségletek mellett csak állami segélyezés mellett lehető. S ezek segélyezésénél sem lehet panaszunk az állam ellen. Ugy a törvényhozó testület, mint a kormány elismerték azt a nagy szolgálatot, melyet a prot. egyház közművelődési felsőbb intézeteknek nagy áldozathozatallal alkotása s fentartósa által az államnak tett s most, mikor saját erőnk gyenge ahhoz, hogy ez intézeteket a kor