Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1895
1895. szeptember - Oldalszámok - 121
- 121 — 137. Olvastatott a második lelkészképesitő vizsgálati bizottságnak Pápán 1895 szept. hó 8-án s következő napjain tartott üléseiről fölvett jegyzőkönyve, mely szerint Kiss János akadémiai igazgató jelenti, hogy a tanári kar által kellő időben megállapított s megerősítés végett a főt. püspök úrhoz elküldött, onnan megerősítve visszajött, az egyházkor. hivatalos lapjában kihirdetett házi írásbeli dolgozatokat küldtek: Vörös János, Bíró László Osváld Kálmán, Udvardi Gyula, Páli Sándor, Sedivi László segédlelkészek. Bíró László ez időig még nem jelent meg. Jelentkezett még egy II. lelkészképesitő vizsgát tennszándékozó s. lelkész, t i. Szakáll Ignácz, az őrségi egyházmegyéből, a ki már 1892-ben adott be a lelkészképesitő bii zottsághoz értekezést és egyházi beszédet. Mivel a vizsgálati szabályzat 22 § szerint 1891 lett volna az az utolsó év, a melyben Szakai Jánosnak le kellett volna tenni a vizsgálatot: tőle a vizsgálat most felvehető nem volna; de mivol 1892-ben ós 1891 ben is jelentkezett, továbbá mivel a bizottság nem akarja elzárni haladásának útját — kivételesen, viszonyai és helyzete figyelembe vételével fölveszi tőle a vizsgát. Házi írásbeli dolgozatot hárman, u. mi Vörös János, Bíró László ós Osváld Kálmán erről a tételről készíttettek: „A magyar protestáns egyház női alakjai a reformatiótól fogva;" hárman pedig ezt a tételt dolgozták ki: „A protestáns egyházak fogalma a papi hivatalról; a papi hivatal elnyerésének múltja és jelene." E dolgozatokat a bizottság a felkért bírálók Írásbeli jelentése alapján következőleg osztályozta: Vörös János jeles. Udvardy Gyula jó. Bíró László jó. Páli Sándor jeles, Osváld Kálmán jeles. Sedivi László jeles. Egyházi beszéde alapigéjóül Máté ev. VII: 21. választott;!: Vörös .János, Bíró László, Osváld Kálmán, Páli Sándor ós Sedivi László; Udvardi Gyula pedig I. Sám. XVII: 43—47, (137)