Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1895
1895. szeptember - Oldalszámok - 28
— 28 — Jóllehet a negyedi lelkészi fizetés természetbeli czikkjei megfelelő árban váltattak meg és fizetéscsorbitás ebből nem származott; mégis mivel az ügyiratok között sem a régi dijlevél, sem a helyi presbyteriumnak, sem a közgyűlésnek jkönyvei.nem találtatnak : azzal küldetik ez ügy vissza az e.-megyéhez, hogy a jelzett iratok a jövő ker. gyűlésre felterjesztessenek. 35. A komáromi egyházmegj^e, 1895. évi jul. 10—11 napjain tartott k.-gyülése jkönyvének 35 p. a. ajánlólag terjeszti fel jóváhagyás és megerősítés végett az alistáli egyház főtanitói dijlevelet, mint a mely az eddigi sok apró részletből álló javadalmazás helyett biztos fizetést állapit meg, s annyira emeltetett, hogy a régi dijlevélre a pályázat meghirdetése alkalmával vállalkozó nem akadt. A jövő gyűlésre a régi tanitói dijlevél fölterjesztésére az e.-megye utasittatik. 36 A komáromi e. mogye 1895. évi jul. 10—11 napjain tartott k'-gyüléso jkönyvének 37 p. a. a csicsói egyház azon kérésére, hogy magyaráztassék meg neki az egyházi t. könyv 262, 63 ós 64 §-ainak az egyházi adóra való rendelkezése, következő véleményt adott: A közalapi járulékok bevallása s illetve kivetése körüli eljárásra nézve az egyh. törvénykönyv 262—263 §-ai világosan és félreórthetlenül utbaigazittanak akként, hogy minden családfő, vagyoni körülményeire, illetőleg állami adójára való tekintettel megállapítandó os/.tályok szerint köteles bizonyos évi járadékot fizetni oly módon, hogy minden családfő azon osztályba soroztatik a presbyterium által, moly az ő vagyoni körülményeinek megfelel. Szintúgy a közalapkezelési szabályok 5 ik pontja világosan eligazit, hogy a bevallások megállapításánál az állami egyenes adó 1 százaléka szolgáljoa irányadóul, minélfogva az évi bevallások s illetve kivetések helyes voltának kritériuma az, hogy az összeg megfelel e az egyháztagok egyenes államadója 1%-nak, nem pedig az, hogy megfelel-e a gyülekezet lélekszáma szerint 5 krral kiszámított összegnek, a mi a népes, de szegény egyházakra nézve igazságtalan és sérelmes volna, továbbá szintén (34—36)
