Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1894

1894. szeptember - Oldalszámok - 311

— si 1 — c^ak olyannak tartják azt, mint talán a jegyzői hivatalt, a kik meg vannak magukkal elégedve, ha az irodai munkát több kevesebb pontossággal elvégezik s az istentiszteletet pontosan megtartják. Ez a legkevesebb, amit ha hivatalukban meg akarnak maradni, tenniök kell. De még akkor sem feleltünk meg hivatásunknak, ha néhány épületet épitettünk, egy kis tőkét szereztünk; ez is czélja működésűnknek, az igaz, de nem első rendű. A mi első rendű teendőnk az, hogy a lelkeket Krisztushoz, a Krisztus által Istenhez vezéreljük; erre pedig nem elégségesek azok az, inkább esak külső munkák, miket előbb emiitettem Hogy hát mit kell tennünk? Követni kell azt a jó pásztort, kiről Jézus ezt mondja: mikor kibocsátja az ő juhait, előttük mogyen ós a juhok ötet I,•övi-tik, mert az ő szavát ismerik: idegen pásztort pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegeneknek szavukat." (Ján. ev. IV). Tehát: elöltük meijijm ós nem hátul pirongatolózik. Vagy a mint Pap Gribor püspök mondja: „saját életében mint tükörben mutatja fel az erkölcsnek lióditó üzépségét! Ezeket kívántam folemliteni a belmissio megkezdésére való tekintettel magunkról magunknak. Ha azt akarjuk, hogy népünk bizalommal legyen hozzánk, hogy hallgasson szavainkra: tűzzük ki a zászlót, melyre az van irva: „a jó pásztor a juhok előtt megyen." Az értekezés felolvasása után hosszabb eszmecsere indult meg; a felszólalók abban mind egyetértettek, hogy az órtekezőnok általában igaza van, megligyeléso helyes; de kiemelték — a mit különben a felolvasó éppen nem vont kétségbe, — hogy a vallástalanság, azaz erkölcstelenség ós a közönyösség terjédósének az értekező által felhozottakon kívül első rondü okai a kor anyagias iránya és gyülekezeteink illetőleg tagjaiknak szegénysége. Az értekezésből kifolyólag melegen ajánlja az értekezlet a lelkészeknek, hogy elmélkedjenek a fö-