Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1894

1894. szeptember - Oldalszámok - 309

— 309 — gyünk? Az irás azt mondja: „Valaki megbotránkoztat valamilyet a kicsinyek közül, jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélységébe vettetnék. Mi nem gondolkodunk ily ridegen ; sokkal humanusabbak vagyunk, mint Jézus; azaz bocsánat, nem humánusabbak, hanem közönyösek: vagy ha nem közönyösek, hát akkor gyávák, (ha ugy tetszik). Mert ha a sok, ismertebb és kevésbé ismert botránkoztatás közül akármelyikkel állunk is szemben; ha nem hunyjuk is be szemünket, de nem is teszünk semmit, hogy hasonló esetok elö ne fordulhassanak: mert hát mi lenne annak a szegény embernek a családjából!! Hogy a vallásos érzést az elöljárók tiszteletét egy egész nemzedékből kioltják a botránkoztatók: az igaz, de hát mit tegyünk? mit, mi óh tehetetlenek ? De hát egyszerre ki kellene talán a nyakát tekerni? Oh nem, vannak enyhébb büntetések is. De mindenesetre meg kellene a bűnösöket büntetni, mert egyetlen példa a büntetésre sok rossznak elejét veszi ós mert az erkölcsi hibáknak a következetes takargatása, mig ogy részről megátalkodottakká) szinte kihívókká teszi a bűnösöket, addig másrészről rossz véleményt szül a felsőbb egyházi hatóságok igazságossága, komolysága, rendszeretete felől s igy végeredményében az egyházi felsőség tekintélyét teljesen aláássa. De hát — hangzik a mentség — az ilyen esetek csak ritka kivételek! Az volna még csak szép, ha mindennapiak volnának! Igen, ritka kivételek, de azért egy egész vidéket megrázkódtatnak; mint a tó közepébe dobott kő által vert hullámok, oly gyürüzetesen terjed ezek rossz hire, legerősebben a legközelebbieket tántoritva meg. Én a megdöbbentő példákat csekély 10 évi saját tapasztalatomból ós csak egy egyházmegye köréből vettem s onnét is csak a legkirivóbbakat. Távol van tőlem, hogy azok után, miket mondtam, felkiáltsak: ime ennyire nem felelnek meg a papok tettei szavaiknak; imó, a kik vizet prédikálnak, bort isznak! Imó a só megizetlenült. Ez túlzott s azért igazságtalan itólet volna. De azt már kénytelen vagyok megvallani, hogy aránylag