Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1894

1894. április - Oldalszámok - 21

— 21 tartó egyházközségektói jelentés kívántatnék, épen oly tévea az is, miutha a fenti czélból követelt eljáráshoz, vagy ily végből bekivánt jelentéshez, az egyházkerületi gyűlésnek előzetes határozata szükségeltetnék, mert a szóban forgó szabályrendelet sem az egyház közjogi állását nem érinti, sem az egyház alkotmányával, vagy hitelveivel összeütközésben nincsen, azokkal még kevésbbé ellenkezik, már pedig az egyházi törvény 138. §-a csak azon rendeletek végrehajtásának közgyűlése előtt való megakasztását engedi meg, melyek az egyház fentebb érintett sarkalatos jogaiba ütköznek. A kántor-tanitói javadalmak keletkezésére ós a végett teendők szerint való megosztására vonatkozólag idézett felterjesztésében előadottak érdemébe bocsátkozni óvakodom már azért is, mert még Móltóságod becses fejtegetésének végeredményeképen a tandij kivételével az összes kántor-tanitói javadalmat „az egyház által a vallás-erkölcsi tantárgyak tanításáért és a kántori teendők végzéséért adott fizetésnek" vallja, addig más egyházhatóságok, azok között ev. ref. egyházkerületek püspökei is, a stólán kivül az összes javadalmat tanítóinak minősitik. Az ellentétes felfogások leginkább igazolják az idézett szabályrendeletben megjelölt eljárás szükséges voltát, miért is tisztelettel felkérem Méltóságodat, hogy a kivánt intézkedéseket késedelem nélkül megtenni szíveskedjék, annál is inkább, mert a közreműködés megtagadása a szabályrendeletben körülirt eljárást meg nem akasztja ós a tanítói fizetések, esetleg az egyház képviselete nélkül is a köztörvényhatósági közegek által végérvényüleg fognak megállapittatni és pedig biztos adat hiányában a törvény által megállapított minimalis öszszegben, a minek a nyugdíjigények megállapítására vonatkozó törvények által biztosított kedvezmények tekintetében a tanitó kárát vallaná. Abbeli nézetét, miszerint az összes kántor-tanitói javadalom a nyugdíjigény megállapításánál számításba vétessék, elfogadhatónak nemcsak azért nem tartom, mivel ez irányban a törvény köt, hanem már igazság és méltányosság szempontjából sem, mert a mint elvitázhatatlan, hogy a kántor-