Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1893

1893. szeptember - Oldalszámok - m01_67

LXVIt János, Tóth István, Mor^ay János, Gáspár Lajos, Czere Lajos, Botló Titus, Hurray Károly, Forrai Károly, Pallagi Gyula, Végh Ferencz, Botló Ignácz, Kovács Béla, Jónás János, Prickel Lajos Kenessey Ferencz, Tóth István, Berghoffer János, Szilágyi János, Czere Károly, Huszár Károly, Takács Ambrus, Huszár Zsigmond, Nagy Károly, Fadgyas Lajos, Zsemlye Lajos, Lukács János, Szakáll Antal, Forray Béla; összesen több mint 30 tekintélyes család Írásban kötelezte, mely kötelező a pozsonyi missio iratai közé van becsatolva. — Mult évi decz. 17-ón Yizkelety József ny. százados, az egyház szervezését szivből óhajtó, az eszme megtestesitóseért szent lelkesedéssel, áldozatra készen fáradozó hitrokonunk elnöklete alatt tartott értekezleten Jónás János igazgató urnák lelkes előadása után kimondatott s jegyzőkönyvbe vétetett, hogy Pozsonyban szükség van önálló missioi állomásnak, s ev. ref. egyháznak szervezésére, mert ha csak a felnőttek hitoktatásáról, s arról is nem rendszeresen tartott isteni tiszteletek által gondoskodunk, de a tanköteleseket a valláserkölcsi oktatás áldásaiban saját hitelveinknek megfelelőleg nem részesítjük, akkor az uj nemzedéket elveszti az ev. reformált egyház, de elveszti a magyar nemzetiség is. A lelkész fizetésére s az egyház szükségleteinek fedezésére forrásokul jelölik meg a főt. Convent által a szent czélra megszavazandó óvi 500 frtot, az állami nőtanitó képezde ev. ref. növendékeinek hitelveinkben oktatásáért az államtól adandó 200 frtot s a pozsonyi ós vidéki ev. ref. hitsorsosoknak óvi adományát, kik jelenleg fizetnek a pozsonyi ág. hitv. ev. egyh. pénztárába 300 frt évi egyházi adót. Tekintettel arra, hogy a megindult üdvös mozgalom biztosítékot nyújt a felől, hogy hitsorsosaink áldozatkészen mozdítják elő a főt. Convent által kitűzött czélt, hogy Pozsonyban önálló missiói lelkészi állomás szerveztessók s annyival inkább, mert a mozgalom ólén tekintélyes egyének állanak, tekintettel arra, hogy ugy felekezetünk, mint nemzetiségünk jól felfogott érdekei követelik, hogy ez a mozgalom meg ne szűnjék, a lelkesedésnek föllángolt szent tüze ne csak ki ne aludjék, hanem a közalapból tettleges támogatása és se5*