Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1893

1893. április - Oldalszámok - 25

25 hidaló uj vashid a Tapolczaparti Pápával szemben különös előnynek nem tekinthető s hogy a Győr közvetlen közelében levő Komárom közlekedési góczpontnak alig nevezhető s hogy a megyei szókhely különösen Komárom sajátos viszonyai mellett mindenek előtt és felett az egyáltalán nem kivánatos „nagyobb drágaságot" jelenti: mindezekről csak a mozgalom intézői nem látszanak tudomást venni. Nem tehetjük azonban, hogy pár szóval rá ne mutassunk a memorandum által főfontosságuaknak jelzett azon indokok valótlan és meg nem állható voltára, a melyek különösen Pápa, mint főiskolai székhely ellen irányulnak. Azok ellenében, a mik a főiskolai alapitványok áthelyezésének lehetősége mellett felhozattak, egyszerűen a főt. ós nm. elnökség utasítása folytán készült kimutatásra hivatkozunk. A mi azonbnn az áthelyezés szükségességét illeti, azon kívánalmat, melyre e szó utalni látszik s mely hirlapilag kifejezést is nyert, hogy t. i. a főt. egyházkerület, ha eg}'óbért nem, hát annak kitüntetése végett is határozza el az áthelyezést, hogy az alapitványok helyhez nem kötöttek, mint az egyházkerület móltóságára ós bölcseségóre a leglealázóbbat a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. A főt. egyházkerület — csak a komáromi mozgalom megindítói nem látszanak ismerni és tudni ezeket — egyedül és bölcsessége szerint kormányozza főiskoláját, kezeli és gyümölcsözteti annak minden vagyonát. De hogy ezen főiskola Pápán jött létre s itt teljesíti negyedfólszáz, a főt. egyházkerület gondozása alatt pedig közel száz év óta magas missióját s hogy ezt ma is jobban teljesítheti itt, mint Komáromban: ignorálni nem lehet. „Azon ok" — olvassuk továbbá a komáromi memorandumban — „melyszerint a főiskola keletkezése óta az áthelyezés kérdése, valahányszor a főiskola lényegesebb átalakulás előtt áll, minden alkalommal újra és újra felmerül, bizonyítja, hogy az áthelyezést igen komoly intensiv indokok követelik". Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A múlttal való teljes ismeretlenséget s annak félremagyarázását még megbocsáthatnók azoknak, a kik a jelen viszo(7)