Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _4

_ 4 tőidén kivül nincsen számunkra liely, áldjon vagy verjen sors keze: itt élnünk, halnunk kell!" — Ez az oka, hogy hitsorsosaink minden időben és körülmények között azon táborban voltak feltalálhatók, a melyben a haza és szabadság lobogója volt magasra emelve és hogy ez a haza — mint a magyarok hazája s ennek alkotmánya megvédetett; hogy a szabadságnak az ármány és az önkény által itten-ottan porba tiport lobogója újra és njra diadallal emeltetett föl a porból: azt részben a protestantismusnak is s azon harczainak köszönhetjük a melyeket létjogáért vivott, a melyekkel beleküzdötte magát a magyar állam életébe s abban figyelmen kivül nem hagyható tényezővé lett. Kormányzóikat is mindig oly férfiak közül választották egyházi testületeink, kik rendithetlen hivei voltak az evang. reformált egyháznak s a hűséggel kormányzói bölcsességet, tapintatot, erélyt, haza ós szabadság szeretetet, alkotmányos érzületet párositottak. Ily férfiakat ezelőtt negyedszázaddal is találhatott volna saját kebelében egyházkerületünk s hogy főgondnokát még sem saját kebeléből választotta, hogy oly férfiút tisztelt meg bizalmával, kinek az előtt egyházkerületünkkel közvetlen öszszeköttetései nem voltak, ennek oka .az, mert a hivatottak közül is á legkiválóbbat s ugy az alkotásra, mmt a védelemre egyiránt képesitő szellemi erővel legkimagaslóbbat akarta kormányzatának élére állitani, azt a férfiút, kinek egyházához való hűsége — mint az arany a tűzben — nehéz próbáitatások tüzében ragyogott föl, kinek a haza — ennek alkotmánya és a közszabadság iránti szeretetét, a magyar állami érdekeknek védelmében vezérszerepre hivatottságát az alkotmányos életnek akkor már folyamatban levő küzdelmei fényesen igazolták; — azt a férfiút, aki bátor volt, de a már elért eredményeket koczkáztató vakmerőség nélkül; ovatos, előrelátó, minden körülményt és eshetőséget bölcsen mérlegelő volt — de gyávaság nélkül; — azt a férfiút, ki egyházáért, hazájáért a szabadságért kész volt koczkára tenni mindenét, de magát a hazát ós az egyházat nem tette ki az eshetőségeknek kocskajáték&ra soha és semmi körülmény között.