Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. április - Oldalszámok - m01_4

IV meggyőződéseikért üldözni, erőszakos téritéssel hiveket toborzani korunkban nem lehet, de a roppant gazdagság nyújt elég eszközt ma is az ultramontan papságnak arra, hogy pénzzel, anyagi előnyök nyújtásával folytathassa ellenünk hadjáratát, s házasság kötések alkalmával fölhasználván a sziv uralmát, a fő — az érzések uralmát az ész fölött. — a protestáns jegyestől a revei-salist kicsikarhassa. Hogy a vallás és közoktatásügyi minisztériumnak 1890. évi február 26-iki rendeletének, — mely az illetéktelenül keresztelő lelkészt, az elkeresztelt egyén anyakönyvi kivonatának 8 nap alatt az illetékes lelkészi hivatalhoz áttételére kötelezi, s az át nem tevőt büntetéssel sújtja, — nem lesz óhajtott eredménye, azt igazolják a révkomáromi elkeresztelési esetek, melyeknél az 1-ső s 2-od fokú hatóság a rendeletnek nem engedelmeskedő plébánost elmarasztalta, az anyakönyvi kivonat áttételére utasította, s harmadfokon a nm. Belügyministerium az elmarasztaló Ítéletet ugyan helybenhagyta, de az anyakönyvi kivonat áttételére vonatkozó részét, azon indokolással, hogy az a kihágási büntető eljárás alá nem tartozván, a kihágási bíróság által nem volt tárgyalható, — megerősitetlenül hagyta. Nem tudom mi indíthatta a 11111. Belügyminisztériumot az első és másodfokú ítélet azon részének megváltoztatására, mely az anyakönyvi kivonatnak áttételére a plébánost kötelezi; de azt tudom, hogy ez a változtatás a rendeletnek intentiójával ellenkezik, mert nem az a főczél, hogy az illetéktelenül keresztelő lelkész büntettessék, hanem az, hogy a születési eset, a keresztelt egyén illetékes egyházának anyakönyvébe bejegyeztethessék, s a belügyministerium épen ezt teszi lehetetlenné. Mi nem büntetést hanem igazságot, a törvénynek végrehajtását, az egyházunkhoz törvény szerint tartozóknak, egyházunkból törvénytelenül kiragadtatása elleni védelmet követelünk, és e jogos követelésünktől ejt el bennünket a két első fokú hatóság ítéletének megváltoztatása, mert ez fölmenti a plébánost az áttétel kötelezettsége alól, ha a bírságot lefizette. A gazdag clerus — mely fizetni tud — szabadon űzheti az elkeresztelés mesterségét, fel van hatalmazva