Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _18

- 18 protestánsokra lehetett legalább reá fogni, hogy ők az állani nevében beszélnek, de elfogult felekezetiség által vezéreltetnek. (Helyeslés). És talán megengedik még, hogy ezen állitásom bizonyitásául csak néhány sort olvassak fel oly férfiúnak az 1840—41 -ki országgyűlésen, a főrendiházban, tehát nem is az alsó házban mondott beszédéből, oly férfiúnak, mondom, kit mint nagy hazafit poraiban is tisztelünk, a kiről azt, hogy a róm. kath. egyház igaz hive volt, soha kétségbe nem vonták, s a ki akkor még csak az akkori liberális párt kötelékébe sem tartozott: e férfiú gróf Széchenyi István. Ezen férfiiunak akkori nagy hatású beszédéből szakítom ki e pár sort: ,,Az apostoli magyar király mindég meg tudta constitutionalis nemzetével óvni magát Rómának suprematiájától, a főméltóságu clerus status in statu soha nem volt és nem is lehet; minél inkább fejlesztheti hatalmát constitutionalis elvek mellett, annál összeütközőbb ós tűrhetetlenebb lévén egy külső hatalomnak ilyen befolyása nemzetünkre; hol a törvény a nemzetet még fejedelmének önkényétől is biztosítja, miként lehetne azt idegen önkénynek alávetni". 1841-ben Magyarország főrendi tábláján mondta ezt gróf Széchenyi, és uraim, ón nem képzelhetem, hogy a mai nemzedék lelkében felekezeti külömbség nólkülne találnának viszhangra az államhoz ragaszkodó lelkes szavak Éppen ezért, mondom azt is, hogy Magyarország törvényhozása és kormánya valamint eddig nem tette, ugy nem fogja ezentúl sem tenni, hogy kényszeritóleg belenyúljon a liit beldolgaiba, beleavathozzék az egyes felekezeteket kizárólag illető ügyekbe, vagy parancsolni akarjon azokban, a melyek valóban a hithez tartoznak. Miután a történelem bizonyítja azt is, hogy Magyarország főméltóságu clerusa minden bonj'odalmas ós kényes kérdésnél ugy hazafiaságának mint bölcseségének jeleit tndta adni, ennek köszönvén azon előkelőbb állást, melyet tőle nem irigyelünk, de melylyel a világon sehol másutt, mint hazánkban nem rendelkezik. Mind ezeket látva, nem birok letenni a reményről, hogy bár látszassanak is fekete pontok, de ezen kérdések (1)