Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _15

— 15 — mely a valódi nagyoknak, a szép és emelkedett lelkeknek dicső harcza! Fogadd el tőlünk e ránk nézve feledhetlen nap emlékeül ezt az egyszerű albumot, mely egyházkerületünknek, világi főjegyzőnk meleg szivérzésbe mártott ékes tollával szerkesztett emlékiratát s egyházkerületünk tisztviselőinek, közép ós főtanodáink tanárainak arczképeit tartalmazza. Mi hálás szivünkbe és lelkünkbe zárjuk s ott őrizzük meg hiven képedet, áldó jóságodnak ós tevékenységednek emlékét s kérünk: áraszd ránk ezután is áldásos életed fénysugarait, tartsd meg kerületünket ezután is oly sokszor tapasztalt jó indulataidban. De kérjük Istent is — mint a kitől száll alá minden jó adomány ós tökéletes ajándék, közölje velünk legnagyobb áldásai egyikét: tartson meg Téged, hogy lehess nekünk a jövőben is, a ki voltál a múltban ós vagy a jelenben, lehess bölcs vezérünk, helyes és jó irányt jelölő Mentorunk. — Élj sokáig és boldogul! Ünnepelt főgondnokunk a melegen érző sziv tiszta érzelmeit, melyek az egész kerület közérzületének voltak viszhangjai, oly hiven tolmácsoló lelkes főpásztori szavakra ezen, örök emlékül ide iktatott beszéddel válaszolt: „Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés és igen tisztelt gyülekezet ! Mindenek előtt, nehogy tulságig szerénytelennek látszassam, meg kell jegyeznem azt, hogy jól érzem lelkemben, mennyire túlcsapangók voltak az elismerés azon szavai, melyeket főtiszteletü püspökünk elmondott, .... de nem folytatom tovább, ez egyszerű megjegyzéssel beérem, mert meg vagyok lelkemben győződve, hogy mind e túlzások csak egy forrásból eredtek, az irányomban való barátság ós rokonszenv forrásából, mely nálam viszonzásra talál. Különben is tehetségem nem engedi, hogy az érzelmeket, a melyek szivemet ellepik, most mind, ezen lelkes szavak és fogadtatás után, s midőn ezen általam nagyrabecsült ajándékot átveszem, ugy fejezhessem ki, mint azokat kifejeznem kellene. A ki lát mindeneket, a ki látja a szivek belsejét, látja azoknak valódi mély voltát, látja a köszönetet és hálát, mely (1)