Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1889

1889. szeptember - Oldalszámok - 27

27 — törvény nélkül. A férfi nőt vesz magához, a nő más férfival áll össze, s igy lesz egy fel nem bontott házasságból két vadházasság, nem annyira a felek vallástalanságából és erkölcstelenségéből, mint inkább a biróság által megnehezített elválásból s a viszonyok kényszerítő hatalmából. Az unitarismusnak e bajjal nem kell küzdenie, mert azoknál saját szent székök bíráskodik, s az, rövid időtartam alatt, elválasztja azokat, kiknek békitését az illetékes lelkész sikertelenül kisérlette meg. Nekünk is fel kell állítanunk a szentszékeket, mert a coordinatió megtörténvén s az 179"|, XXVI. t. cz. ettől föltételezvén azok felálithatását, a felállithatást nem gátolja semmi. Fel kell állítani annyival inkább, mert velünk szemben e törvényszékek hiánya is hóditó fegyvert szolgáltat az unitárizmus kezébe s tudok eseteket, hogy hitsorsosaink a hosszas válópernek kikerülhet ésééit tértek át az unitárius egyházba. Egyfelől hát a vadházasságok szaporodásának gátlása, másfelől az unitarismussal szemben védekezés teszi kötelességünkké, hogy sürgöljük a válópereknek saját törvényszékeink előtt lefolyatását. Nagy a viszás házasok száma is. Szomorú jele ez a családi élet kötelékei meglazulásának, de jele egyúttal annak is> hogy korunkban a nevelés ferde irányt vett, s azt vett főleg a nőnövelés, mert jó családanyák helyett világi delnőket növelnek, kik magas igényekkel lépnek be az uj család szentélyébe, oly igényekkel, melyeket a férj ki nem elégíthet s nem viszik oda magukkal azt, a mit vinniök kellene, a jó gazdasszonyságot, a takarékosságot, női ügyes beosztás által a kevésnek is megsokszorozni tudását, semminek elveszni nem engedését, mindennek megtakarítását és értékesítését. S az a hiba nem szorítkozik a társadalomnak csak egy- p. o. felsőbb osztályára, hanem kiterjed minden osztályra. Békéltetési kísérleteim alkalmával győződtem meg ez állitásom valódiságáról. A férfiaknál is a hibás neve'ésben rejlik a baj oka. Ha jó növelésben lészesültek volna, ha nem hiányoznék az igazi vallásosság, akkor a nős férfi csakis családjáért élne, kerülné a dobzódást, részegeskedést, kártyát, a családja fenntartására szükségeseket nem pazarolná el a családi körön kívül, viszszatartaná ettől az a vallás, mely világosan hirdeti; a ki az övéi-