Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1888

1888. szeptember - Jegyzőkönyv

— 17 -Főtiszíeletü egyházkerületi közgyűlés! Püspöki jelentésemben nemcsak azon mozzanatokat emelem ki, melyek egyh. kerületünk beléletében merültek fel, hanem szükségét látom annak is, hogy jelezzem a veszélyeket, melyek kívülről fenyegetnek, hogy rá mutassak azon lázas tevékonj'ségre, melyet a jezsuiták által vezetett ultramontánismus, mint mindenütt, úgy hazánkban is kifejt; rá mutassak azon fegyverekre, melyekkel fölszerelten sikra száll az ellenünk ujult erővel, tervszerüleg s századokra kiható számítással indított hadjáratban; rá mutassak azon veszélyekre, melyek nemcsak a protestántismust, hanem az előre haladott kornak összes vívmányait, a modern culturát, a gondolat és lélekismeret szabadságát s a jogi államot fenyegetik, f ha egyrészről az állami hatalom, másrészről Sionunknak őrei hivatásuk magaslatára föieimelkedetton el nem tompítják a támadók fegyverének élét, s a törvény korlátai között mindent el nem követnek arra, hog}^ az országos törvények mindenki által tiszteletben tartassanak s a védelmi liarcz sikere biztosíttassák. A felekezetközi törvény megalkotásával hazánk eg}

T nagy lépést tett a felekezetek jogegyenlősége felé, de e törvénynek áldó hatása az életben nem észlelhető, mert nincs sanctiója, s a hatalmas clerus — melynek hatalma nem osak óriási vagyonában, hanem és főleg társadalmi tekintélyében, a töme' gek feletti uralmában, s el kell ismernünk, a saját czéljaira [ ügyesen felhasznált tudományos képzettségében is áll — e 1 törvények által kötelezettnek nem érzi magát, s a mennyiben kitűzött czéljának: a papi hatalom tetőpontra emelésének utvonalában állanak — porba tiporja azokat. Egyesek titkot sem csinálnak abból, sőt nyíltan hangoztatják, hogy ott, hol az ország törvényei az egyház törvényével ellentétben állanak, nem az ország, hanem egyházuk törvényeinek engedelmeskednek. Ha nem is ily nyíltan, de leplezetten, elburkolva ugyanazt hirdetik a püspökök is. Schlauch egyik nagyszabású beszédében, melyet az összes sajtó — még a szabadelvű is — nem csak egész terjedelmében közölt, hanem dicséretekkel is halmozott el, hirdeti Magvai'Arszn.o-nnk ozt a cleiicalis exege-