Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1887

1887. július - Jegyzőkönyv

II. Püspöki jelentés. I I. Felolvastatott az e. kerület képét, fény és árnyoldalait bű vonásokban ecsetelő püspöki évi jelentés, mely gazdag tartalma és irányánál fogva egész terjedelmében jkönyvbe nyomandónak mondatik ki. rőliszlflclii egyházkerületi közgyűlés! Kerületünk szabályrendeletei értelmében évenként csak egyszer tartatván közgyűlés, azt elnök társammal egyetértőJog a mai napra hivtam össze, s mikor azon vezérférfiakat, kiket hitsorsosaink bizalma a kerület kormányzására, egyházi és iskolai ügyeinknek a nálok megszokott bölcsességgel s tapintattal vezetésére és intézésére elhívott, szivein mélyéből a legmelegebben üdvözlöm, s közhasznú működésökre Isten áldását kérem, ugyanakkor, ismerve hivatalos állásommal öszszekötött. kötelességemet felekezetközi viszonyainkról, elnöki intézkedéseimről, s az egyházkerület életében egy év alatt tölmerült nevezetesebb mozzanatokról a következőkben terjeszteni be püspöki jelentésemet: Felekezetközi viszonyaink mult évi közgyűlésünk óta sem javultak. A derűs most is folytatja ellenünk hódító •hadjáratát, keresztül gázolva azon országos törvényeken, melyek a vegyes házasságból született gyermekeknek felekezeti szempontból mely egyházhoz tartozandóságát megállapítják. Azon gyermekeket, kiknek törvény szerint egyházunkhoz kellene tartozniok, nem esek elkeresztelik, anyakönyvelik, hanem a római egyház hitelveiben is oktatják, bérmáltatják, s ha meghalnak, el is temetik a nélkül, hogy a ref. lelkészi hivatalnak az általuk végzett keresztelést s temetést bejelentenék. Az anyakönyveléshez szükséges adatokat még akkor sem teszik át a ref lelkészi hivatalhoz, ha az által az áttételre, a törvényre, s az áttételt elrendelő cultusministeri leiratra hivatkozással és figyelmeztetéssel íelkéretnek. fS hogy az ily esetek a püspökök előleges megállapodásának s a plebánusok részére kiadott utasításainak következései, az világosan kitűnik az ily esetek áttételét kérő n. igmándi ref. lelkész levelére az ottani plebánus által adott válasznak következő soraiból: „Püspököm ő nagy-