Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1887

1887. július - Jegyzőkönyv

- 32 — előtt oly szent lelkesedéssel hozta egyházunk oltárára áldozatait, most már fájdalom csak emlékezetben ól, de tényleg nem létezik. Elsöpörte ez osztályt az 50-es évek pusztító vihara, s hiányát nemcsak az egyház, hanem a magyar nemzetiség és a magyar irodalom s művészet is fájón érzi. A mi áldozatot most nyer az egyház, azt túlnyomó, részben közrendű hitsorsosaink hitbuzgósága teszi le annak oltárára. Gyülekezeteink — kevés kivétellel — kerületi kapcsolatban biztosítják a tűzkár ellen épületeiket, s igy biztosítva vannak oly mérvű csapások, s rombolások ellen, melyekből önerejükkel ki nem épülhetnének. Vajha a jövő e. kerületi gyűlésig terjedő óv folyamában a sötét pontok mind elenyésznének, vajha a fénylő pontok mindinkább szaporodnának, vajha a lelkesedés oly mérvben emelkednék hitsorsosaink közt, hogy azon átalakításokat, s építkezéseket, a melyeket a pápai főiskolánál kell tennünk, önerőnkkel, az állami segély igénybevétele nélkül lehetne eszközölnünk, mert van valami fölemelő abban, ha a felekezet szellemi élete focusának fentartásában, s a kor követelte színvonalra emelésében idegen segélyre nem szorul. Ha 200 református találkozik kerületünkben, ki e szent ezélra 500 frt áldozatot hoz, akkor főiskolánkat állami segélyre szorulás nélkül önerőnkkel emelhetjük fel azon magaslatra, a melyen annak állania kell. R. Komárom, 1887. jun. 28. PAP GÁBOR m. k. püípök. Püspök úrnak e jelentése a k. gyűlés általános elismerésével fogadtatván, felkéretett, hogy jövőben is ehhez hasonló részletes jelentést tenni szíveskedjék. a) Püspök úr jelentésében élénk színekkel rajzolván a clerusnak velünk szemben még ma is törvénytapodó s felekezetünk jogait sértő eljárását, indítványozza, miszerint a főtiszt, és mélt. convent még ezen gyűlésünkből kéressék fel arra, hogy intézzen feliratot a n. in. m. kir. cultus ministeriumhoz, s kérje föl azt oly tőrvényjavaslatnak a törvényhozó testülethez leendő beadására, mely a kellő sanctióval elláttatván, ha-