Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1886

1886. június - Oldalszámok - 7

- 7 ­időt, a mennyit szentelnie lehet, s bár mi szeretnénk ha min­den gyűlésünkön s mind végig körünkben üdvözölhetnék, mert ügyeink intézésénél ez csak is előnyünkre szolgálna, de azért mint hazafiak megnyugszunk azon, ha országos ügyeknek a haza érdekében végezhetése czéljából távoznia kell körünkből, mert tudjuk, hogy a haza javát munkálva, azzal együtt mun­kálja az egyház javát is és ha van a mi fájón érintené a gyűlés minden tagját, az nem lehetne más, mintha főgondno­kunk lemondásra határozná el magát, de erős a hitem, hogy látván iránta való szinletlen szeretetünket, e fájdalom leverő hatásának nem teszi ki egyházkerületünket. Múlt évi nov. 29-én örömünnepet ült Magyarország, Ex­cellen tiád minister elnöksége 10-ik évfordulati ünnepét. — A magyar nemzet rendezett ünnepet érdemekben gazdag nagy fiának megtisztelésére s föltette annak homlokára az elismerés koszorúját. — A valódi érdem nem szorul elismerésre. — Ju­talmát önmagában találja tel, saját fényében, önsugaraival ra­gyog az mint a gyémánt. Mint a. valódi nagyok általában ugy Excelléntiád sem vágyott e kitüntetés-, az elismerésnek a haza minden részéből érkező koszorúi után. — De a nemzet önmagának tartozott azzal, hogv elismerje az érdemet, hogy ünnepelje azt a férfiút, ki életét, kora ifjúságától kezdve, min­den áldozatra készen szentelte hazája javának munkállására. A nemzet önmagát tisztelte meg, mikor az érette önzetlenül küzdő hü vezérbajnokot megtisztelte. S e tiszteletnek osztá­lyosa minden párt. — A politica részleteiben lehetnek eltérő nézetek a hazafiak között, kell is, hogy legyenek; alakulhat­nak pártok oly czéllal, hogv nézeteiket diadalra juttassák, kell is, hogy alakuljanak . . . mert élet ott van, a hol küzdelem van, a mozdulatlanság, tétlenség halál . . .; az ellentétes né­zeteknek egymással küzdelme közben köszörülődik ki, s lesz fényessé az igazság, ugy, hogy ha pártok nem volnának, te­remteni kellene azokat, magától értetődvén, hogy a pártok­nak nem ellenségként kell egymással szemben állaniok, s csak is szellemi fegyverekkel, azokkal is nemesen és lovagiasan kell küzdeniök. Épen azért a pártoknak — ha a fenálló kor­mány ellen küzdenek is, — ha csak igaztalanok nem akarnak

Next

/
Thumbnails
Contents