Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1886

1886. június - Oldalszámok - 31

— 31 — — mint cgylláztagok — nem előnyére, hanem hátrányára van­nak egyházunknak. Hasonlók azon fához, mely kertünkbe csak árnyékát veti, de gyümölcseit a szomszéd kertbe hullatja. Lel­készeink utasitandók, hogy őrködjenek lélekismeretesen a ve­gyes házasságból származott s törvényszerűit egyházunkhoz tartozó gyermekek felett, s midőn oktatásuk időszaka elkövet­kezik, ha a szülék nem küldenék, követeljék, s ha kell, a vi­lági hatóság közbejöttével is, eszközöljék azoknak valláserkölcsi oktatás czéljából iskoláinkba járatását. Az erkölcsi élet hanyatlását jelzi a vadházasságok sza­porodása. Barsi e. megyében 39, — b. somogyiban 93, — vesz­prémiben 37 pár él vadházasságban. A többi egyházmegyéből hiányzanak a jelentések, bár erre vonatkozólag is kértem a jelentések beküldését, mert ón nem csak egyházi, nem csak valláserkölcsi, hanem társadalmi s nemzetiségi és állami tekin­tetben is a legnagyobb csapások egyikének tartóin, a vadhá­zasságoknak szaporodását. Ez az a vulnus — mely nem im­medicabile ugyan, de azért mégis „ense est recidendum." Az ily törvénytelen együttélésből származó gyermekek nem elhalnak, hanem meghalatnak s ha esetleg megmaradnak is, de elzül­lenek, a társadalomnak nem hasznos tagjaiul, hanem átkaivá növekednek fel. 8 mert a rosz példa vonz, s másokat is után­zásra csábit, az Ily viszonyok az eltűrés folytán évről-évre sza­porodnak. Az egyház csak is intéssel, valláserkölcsi oktatás­sal járulhat a bajnak megszüntetéséhez, a komáromi egyház­megyében a lelkészek tevékenysége folytán 47 törvénytelenül együtt élt pár lépett törvényes házasságra, de sok esetben a leglelkesebb, legszivhezszólóbb lelkészi intelmeknek sincs óhaj­tót eredménye, s ily esetek előfordultakor már az államnak kell közbe lépni, mert nála van az erő és hatalom; ott hol az intésnek nincs hatása, az államnak kell parancsolólag föllépni, az államnak kötelessége a törvénytelenül együttélést megaka­dályozni, mert annak megakadályozása az államnak önmaga iránti kötelessége, csak igy őrizhetvén meg alattvalói erköl­csi életének tisztaságát, melyre súlyt kell fektetnie, mert örök igazság az ihletett lelkű költőnek e mondása: „Minden ország­nak támasza talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz; \

Next

/
Thumbnails
Contents