Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1885

1885. június - Jegyzőkönyv

6y pápai főiskola egyike volna most leggazdagabb főiskoláinknak, s nem kellene aggódnunk a miatt hogy be fogjuk-e azt a kor és törvény kívánalmait kielógitőleg rendezhetni s a nélkül, hogy a főiskolának egyik nevezetes karát: a jogacademiai kart kelljen elejtenünk. A vallásfelekezetek közötti jogegyenlőség 1848 ban proclamált nagy eszméjének realisálása felé egy nagy lépést tett a magyar állam, mikor a főrendi házban a protestáns felekezeteknek is kópviseltetését törvénj'be igtatta. S bár óhajtandó lett volna, hogy mint a római ós keleti egyház, úgy a protestáns egyház is összes diocesiseinek elnökei által képviseltessék, s ez óhajtás megvalósítására törvényes uton ós alkotmányos eszközökkel el is kell mindent követnünk; de, csak azért, mert nem nyerhetünk meg mindent egyszerre, —- azt a mi már meg van nyerve — elutasitás által önként feladni nem volna helyes, mert a jó s előrelátó hadvezér a már elfoglalt tért nem adja fel soha csak azért, hogy egyszerre el nem foglalhatta mindazt, a mit el kell foglalnia. A magas kormánynak elvitázliatlan érdeme az, hogy a protestáns egyháznak a főrendi házban kópviseltetését keresztül vitte, még pedig minden ellen mondás nélkül keresztül vitte, s nem a kormány jóakaratán mult, hogy a képviseltetés nem oly mérvű, a minő hogy legyen, mi óhajtottuk, s a minőnek lennie kellene, ha a diocésisek s nem a lélekszám aránya szerint állapittatik meg a képviselet. Hogy a magyar kormány nem foglal ellenséges állást szemben a protestantizmussal, ezt az 5*