Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1885
1885. június - Jegyzőkönyv
41 ságtőkéje; mint, az ajánlatot tevők vagyon, s háztartási viszonyainak, a zsinati törvényben megszabott kulcs szerént, meg nem felelő ajánlati összegek, 1883-d. évre sem fogadtatnak el. S miután az esperesi jelentésből arról értesült, az aláirásí ivekből pedig meggyőződött a gyűlés, hogy nevezett egyházak vagyonos, s társadalmi tekintélylyel biró tagjai, a már egyizben — egyházkerületi megbizásból — hozzájok visszaküldött iveken, ajánlataikat nem voltak hajlandók birtokviszonyaiknak a magasztos czél és szent ügy iránt, minden vallásos kebelben önkénytesen nyilvánuló buzgalom, s méltán várható áldozatkészségnek megfelelőleg rectificálni, — a kerületi ad hoc gyűlés — á szent ügy iránt tanusitott ezen közönyösség, s hidegségen megdöbbenő, s fájó szivvel ugyan, de a kötelesség kikerülhetlen teljesitése érzetével, utasitja á tatai egyházmegye elnökségét, hogy nevezett egyházak tagjaira, az országos közalap évi járálékait, bizottság által, még 1883-ra is esedékesen, s a törvényes kulcsnak megfelelőleg rovassa ki; s rajtok polgári hatóság utján is, - a zsinati törvényben megadott jognál fogva behajtassa, — Bóday Ferencz urat pedig hivja fel váltság tőkéjének rectificálására, 14. A tatai egyházmegye I883. évrőli domesticai leszámolása a következő:
