Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1884
1884. június - Oldalszámok - 24
24 kerüli a polgár azon polgártársát, kivel az érintkezés veszélyesnek, üdvét koczkáztatónak, kárhozatosnak volt lerajzolva előtte, s a magyar nemzet, melynek szemben az idegen nemzetiségeknek vesztére törő aspiratióival s törekvéseivel egyetértésre, összetartásra volna szüksége, a leghatalmasabb s aberratiójában legveszélyesebb szenvedély, a felekezeti szenvedély által fog pártokra szakgattatni, •csak azért, hogy előkészittessék az a talaj, a melyen a Kollonichok Szelepcsényiek. Hirkó páterek utódai megvethessék lábaikat, s ne csak szónoklatokkal, hanem kényszer eszközökkel is kiolthassák a felvilágosodás fáklyáját, porba tiporhassák a lelkiismeret szabadságának s később minden szabadságnak lobogóját. A tátongó örvény — melyet a felvilágosodás már látszólag betemetett, újra felnyittatik, a felekezetek közt megháborittatik a felekezetközi béke, felgyujtatik a vallási fanatizmus tüze, önmagával hozatik meghasonlásba, pártküzdelmek terére sodortatik a számra csekély — épen azért az összetartásban fentartó erő keresésre utalt magyar nemzet. Elszomorító előjelek ezek a jövőre. Sötét árnyak, melyek méltán aggasztják nemcsak a protestánsokat, hanem a jövőbe kitekintő minden igaz hazafinak lelkét is. Mi prot. azonban kétszeresen aggódhatunk, aggaszt minket a fenyegetett felekezet közti béke, áldásos alkotásainak fenyegetettsége, de aggaszt mint hazafiakat a hazafiak közötti százados egyetértésnek ily irányban működő missiók által lerombolása. Van azonban, ami megnyugtatókig hat, és ez az, hogy az üdvtelen harczot nem mi indítottuk. Mi a krisztusi szeretetet hirdettük templomainkban, tiszteletben tartottuk mások meggyőződését, oda irányoztuk törekvéseinket, hogy azok kiket a dogmák elválasztanak egymástól a keresztyén vallás lelkében, a szeretetben egyesüljenek. Most a római missiók lábunk elé dobják a harczi kesztyűt, nekünk föl kell vennünk azt, nehogy a liarcz elől, melyre felhívattunk, mely reánk erőszakoltatott — meghátrálni látassunk, de a harczot is a szeretet lelke által vezérelten kell folytatnunk, az önvédelem terére kell szorítkoznunk s nem szabad a küzdelem alatt sem felednünk azt, hogy mi nem rom. cath. testvéreinkkel, hanem az ultramontanizmussal s a magyar nemzetet annak táborába kergetni akaró clericalizmussal és jezsuitizmussal szemben állunk hadi lábon. A romai egyháznak vagyis inkább a clerusnak (mert ezen