Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1883

1883. június - Oldalszámok - 10

IO vált ki: de az tagadhatatlan, ezt a testvér felekezeteknek is el kell ismerniük, — nemzetünk történelme is arról lesz fényes tanúbizonyságot, hogy a magyarországi protestantizmus fényes érdemeket szerzett a magyar haza irányában, nehéz,- válságos időkben elöharczosa volt e nemzet alkotmányos életének szabadságának; s mikor fegyverrel kezében, vérét patakokban ontva megvédte az érzés, a gondolat, a lelkiismeret szabadságát, ugyanakkor védte a nemzet éleiét is az azt fenyegető halál ellen, védle a a haza alkotmányát, szabadságát a zsarnoki kény, a szolgaságba sülyedés ellen, s a nemesen megharczolt nehéz harczok megfogyasztotlák ugyan lélekszámban, de azt a lelki erőt, mit fejedelmétől az ur Jézustól örökölt, s mely fennmaradásának biztosiléka s örök ujuláshan láttatja vala a pünkösti csodás jelenetet, s érezlelik tagjaival e jeleneinek nagy tettekre hevítő erejét, még a próbáltalásoknak legkeményebb csapásai sem törhették össze. A testvérfelekezeteknek is el kell ismerniük, hogy különösen az evangeliomi reformált egyházban, — mely hazánkban specifiice magyar — minden egyes tag, egyházának súlypontját már nemzetiségi érdekeinél fogva is csak a magyar államban találhatja fe

1, s valamint eddig nem kereste, ugy ezenlul sem keresendi azt soha e hazán kívül, — létele összeforrott itt a magyar nemzetiség léteiével, vele örült, vele szenvedett, együtt küzdöli mindig nemzetiségével, a nyomtatás súlyát együtt érezte azzal s nem kelt panaszra soha az édes anyja ellen, ha az meg is feledkezett hű gyermekéről a diadal azon napjaiban, melyekről elmondhalluk: Qnorum pars magna nos quoque fuimus. i Századokon át nyomatás, üldöztetés volt osztályrészünk. Templomaink bezárattak, elfoglaltattak, leromboltatlak, nyilvános isteni tiszteletünk betiltatott. zárt ajtóknál, éjnek idején lehetett csak fohászkodnunk a szeretet istenéhez, papjaink elűzettek, bebörtönözteltek, gályarabokul eladattak, segélyt az állam nemcsak nem adott, hanem segilelte azokat ellenünk, kik saját líiveink kegyadományaiból gyűlt millióinkat tulajdonították el .... s egyházunk átélte e szomorú időszakot, a százados ej nem olthatta ki lelki erő állal gyújtott világosságát, nem törhette össze a századok sújtó vihara a léleknek ama csudás erejét, mely mint Anleus a lesujlatásból ujabb tápot merített, mely mint Jézusnál a kereszten, ugy utódainál is a nemesen allűrt szenvedések keresztjén dicsőült meg. S nem csak felekezetünknek hanem hazánknak és nemzetünknek is nyereménye az, hogy hitelődeinknek lelkiereje töretlenül állott meg a nehéz próbáitatások kövén, hogy megfogyva bár, de törve nem él még e felekezet a magyar hazában, hogy magasra emelten tartja itt a felvilágo-