Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1883

1883. június - Oldalszámok - 64

példaadólag önmaguk is megszenteljék, s valamint az ünnepeket és vasárnapokat úgy egész életüket is, híveiknek szentelvén, ez által azon hatást gyakorolhassák híveikre, hogy az ö juhaik meg östnerjék és megértsék az ő szavukat. A katedrai készültség, kenetesség s meleg álhatotlság, a mindig vallásos, mindig hibliaszerü, a kedélyeket már előre uraló viszonyok és eseményekhez mért alkalomszerű, tehát figyelmet előre biztosító katedrai oktatás; a mindig szeretetteljes atyai modor, atyai komolysággal, s méltósággal párosultan : a hivek iránt, mind oly tényezők, melyek a lelkész hivatalos működésének dexterilásávai, a templomok látogatását, a katedra épületességét, vonzó erejét biztosítva, az ünnepek vallásos áhítattal megszenlelését mind mélyebbre hatóan eszközlik. A helyi iskolára, illetve növendékekre fordított lelki atyai gond, ügyelem, tehát a lelkipásztori gondozásnak megkezdése már ott, folytatása a confirmándusok személyes oktatásával, átvitele az atyai gondozásnak az életbe, hogy a valódi földi atya képe, az éginek eszményiteltségében lássék meg a hívei iránti viszonyában, s kiterjesztése annak a siriglan, s akkép, hogy a családok lelki, házi bajaikban a lelki orvos, a gyülekezet gondozásában a lelki vezér, a társadalomban a központ, de mindig emelő meg szentelő, nem pietisztikus. még kevésbé farizeusi, de emberileg igaz helyes és egészséges irányban ő legyen: szóval mindazon momentumoknak gondos és igaz felhasználása, a melyek oly számosak, s gyakran oly mélyrehatók a lelkipásztorkodás mezején, s melyek felhasználásával a hivek kedélyére ma is apostoli befolyást gyakorolhat a lelki pásztor. Ezek azon tényezők egyházkerületünk nézete szerint, melyek által a hivek elvonhatok a széles ut veszélyeitől, s megnyerhelök a templomoknak, a házi áhitatosságnak ; a kedélyt emelő, a szivet nemesítő, a lelket átható, a szellemet bevilágló népies jó és olcsó olvasmányoknak, egyházi vagy népiskolai könyvtárak utján a nép kezébe juttatása állal pedig további önfejlesztésre vezérelhetők. az ünnepek és vasárnapok unalmaitól elvonhatok, és meg-értethető velük, hogy az ünnepek és vasárnapok nem a hétköznapok folytatásai, nem is heverés s még kevésbé dőzsölés lelki alásülyedés, állatias tobzódás, hanem lelki munkásság, lelki táplálék szerzésének napjai.