Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1883

1883. június - Oldalszámok - 18

i8 már most tovább menlek, és nemcsak elkeresztelik és anyakönyvezik azokat kiknek ,,de lege

1' egyházunkhoz kellene tartozniok, hanem az iiy elkeresztelt gyermekek anyakönyvi kivonatának általunk kért kiadását is megtagadják s igy az egyházunkhoz tartozóknak nálunk anyakönyvezését s ez által evidentiában tartását tehetlenitik. Ily eljárást- követ a tatai plébánia, mely excellál az elkeresztelésekben s a kivonatot kért tatai lelkésznek hozzá irt válaszában határozottan kijelentette, hogy nem adja ki a kért kivonatot, mert az ö anyakönyvében már be van vezetve, egy gyermeknek pedig két helyen anyakönyvezése nem csak felesleges, hanem zavart okozó is lehet. En ezen sérelem orvoslásáért felírtam mult év július 29-én a nm. m. kir. cultus ministeriumhoz, de nem voltam oly szerencsés, hogy feliratomra választ nyerhettem volna. A m. kir. statisztikai hivatal igazgatóját felkértem, hogy pozsonyvárosi hitsorsosaink összegylijthetése végett legyen kegyes költségemre kiíratni, az ottani (több mint 500) reformált vallású lakosok családfőinek nevét és lakását. Bár megkeresésem ez előtt félévvel történt, mind ez ideig nem lett annak óhajtott eredménye, pedig a pozsonyi 500 református lakosnak egyház szervezés által tömörítése nem csak felekezeti, hanem magyar állami érdek is. A losonczi egyház lelkészi hivatala az állami tanintézetekben általa teljesített valláserkölcsi oktatásért dijaztatását kérte a cultus ministeriumlól; cultus miniszter ur ö excellentiája hozzám küldött leiratában értesítette öt a felöl, hogy a gymnasiumnak állam részére lett átadásakor az egyház és állam közt kötött szerződésben az egyház a vallásoktatásról való gondoskodást magára vállalván, a folyamodó kérelmét nem teljesítheti, de hivatkozik leiratában a minister az államsegélyre is, melyből azon esetben, ha az egyház kötelességét nem teljesítheti, a kerület segélyezheti. En főtiszt, egyházkerület az államsegélynek ily czélokra fordítását s avagy csak a losonczi lelkészi hivatal díjazása által ily precedensnek alkotását veszélyesnek tartom, mert ha mindazokat, kik állami vagy más felekezet állal fentartott középtanodákban a mi növendékeinknek valláserkölcsi oktatást adnak — az államsegélyből kell díjaznunk, akkor azt a díjazások fölemésztik s az oly sok, oly nagy mérvű és évről évre szaporodó egyházi szükségletek nem lesznek fedezhetők. Veszprém vármegye tanfelügyelője is arra hívta fel a püspöki hivatalt, hogy a rátóthi egyház iskolájának törvénykövetelte színvonalra emelhetéseért részeltesse államsegélyben, miután az egyház anyagi erő hiánya miatt nem képes iskola fentarló kötelmeinek eleget tenni. A tanfelügyelőséget