Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 9

9 beékelt magyar testvéreinknek s hitrokonainknak az ev. reformált magyar egyház s épen e/> által a magyar nemzetiség részére is megmentése s megtartása az által, hogy az igét magyarul hirdető lelkésznek — az iskolában magyarul oktató tanítónak díjazása ezen alapból segélyezés állal lehetővé letelik a szórványban levő kis gyülekezetekre nézve is. A felekezeti és magyar nemzeti érdekek védelmére felszólalásban kettős tüzes nyelvével szállt alá a zsinati tagokra a korunkbeli pünköst szent lelke akkor, midőn egyh. törvényhozó testületünk a domestica megteremtésével összes alkotásainak nagy egészét megkoronázta. Az arczokon a szent lelkesedésnek égi lángja, a szemekben a meghatottságnak tündöklő könnye ragyogott. Az égi és a földi fény ölelkeztek. De mert a pénz az a rugó, mely korunkban a világot mozgatja, mert a legszentebb érdekek is csak az anyagi erőnek alapján védhetők meg s mozdíthatók elő, mert a legszentebb czélokat is csak úgy és akkor lehet elérni, ha nem hiányzanak az elérhetéshez kellő földi eszközök : a zsinat megkezdte az anyagi alap vetési s a túláradó lelkesedésnek áldozatkészségre hevilő — buzdító hatása alatt 30,000 frt gyűlt össze azonnal részint befizetve, részint kötelező aláírással a már nem létesítendő, hanem létre hozolt domestica alapjául. Es ha a magyarországi reformátusok nem csak névvel, hanem valósággal is magyarok és reformátusok országszerte, ha a zsinati szent lelkesedésnek lángja ugy hull alá reájok, a mint aláhullott hajdan Eliseusra Illésnek lüzes palástja, hogyha szent előllök — mint magyarok előtt a magyar nemzetiségnek és mint reformátusok előtt a reformationak s vele a gondolat — lélekismeret és politikai élei szabadságának, az egyház életérdekeinek évezredekre kihaló— lag mégóvása, megszilárdítása és biztosítása: akkor a néhány zsinati tagállal a szent ügyért áldozás oltárára lelett 30,000 frt csak mustármag, mely a millióknak szinte ezen oltárhoz járulása s ezen áldozása által terebélyes élőfává növendi ki magát, s ez élőfa alatt a magyar nemzetiség s veie a magyar reformált egyház oly kősziklái erősség lesz, melyen a pokolnak kapui sem vehetnek diadalmat; melybe beleütközhetnek ugyan az ellenséges hatalmak vészhullámai, de annak sziklafaláról megtörtten fognak visszaomlani. Ha lett volna egyházunknak a szomorú mullban ily országos segélyalapja, mily sok egyházunkat lehetett volna akkor megmenteni az elenyészéslől, mily sok ezer magyart leheteti volna megvédni az idegen nemzetiségbe ovadáslól, melytől azok — magokra hagyatottságuk miatt erőliiányában ön magokat meg nem védhették. A reformált egyház öléből kitépett tagok mily sok helyen vesztek el a magyar nemzetiségre nézve is s olvadlak be vagy a slávok, vagy a németek közé. Olt van a legmagyarabb megyék egyikében Veszprémben Kis Lőd és Olaszfalu. Az erőhala2