Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 34

34 beriséget. Egyházunk érdekei fölött őrködve az emberiség életérdekei fölölt is őrködünk mi és ez az őrködés elodázhatatlan kötelességünk. A lelkészi értekezleteknek — melyeknek kerülelileg is átalakítására b. somogyból megzendüli a lelkesítő esperesi szózat — minél gyakrabban kell összejönniük, hogy a lelkészek a fenyegetett pontokat fölismerhessék, a védelem mikéntjét megbeszélhessék, a teendők sorrendjét megállapíthassák. Társadalmi ulon alakitanunk kell a szegény osztályt segitő, a szükséggel küzdő szülék gyermekeit felruházó — taneszközökkel ellátó s igy iskoláztatását lehetősitő egyleteket. Rév-Komáromban csak inult évben lelt megalapítva — csak hamar csatlakozlak hozzánk az ágostai hit vallók is s lett a helv. hit v. Tabilha egyletből r. komáromi prolest. nőegylet — s lelkes hölgyek állal lett felkaroltatása folytán már az év lezárltakor volt másfélezer forint tőkéje s már az alakulási évben felruházol! 70 oly szegény gyermeket, kiket — ha mi nem gondoskodunk rólok, bizonnyal felruházott — de egyúttal át is vitt volna más egyházba a sz. Erzsébeth egylet. Főgondnokunk lelkes neje, mint egyletünk védnöke részint saját adományából, részint szives gyűjtésével s legfensőbb helyen is közbenjárása állal a védnöksége alatt álló egylet alaptőkéjét ez évben 585 Írttal növelte. llv egyletet minden egyházban, de ha ez nem lenne is kivihető, a városiakban okvetlenül kellene alapitanunk. Nagy gátjai lennének ezek a városokban pénzerejével, anyagi segélyt nyújtásával oly nagy mérvben hódító roinanismusnak. S csak lelkészeinkben és a mellellök működő elöljárókban legyen hilbuzgóság, férfias akarat, vállvetve működés, csak a nők lelkesittessenek föl. hogy kezökbe ragadják a szent ügy lobogóját, akkor az óhajtolt eredmény nem maradhat el és nem is fog elmaradni. A magyar protestáns egyház mindig híven szolgálta a magyar nemzetiségnek culluralis és életérdekeit. Egyházunk törlénele egybeolvad nemzetünk történetével. S ha nem is örülhettünk mindig együtt vele, de szenvedéseink közösek voltak s mi mindig olt voltunk, hol az éretle síkra szállottak küzdöltek. Nekünk ugy is mint a felvilágosodás és szabadság hő keblű barátainak, ugy is mint magyaroknak szivünk egész hevével, lelkünk egész erélyével kell elkövetnünk mindent a prolestantisrnus uj életerőben felvirágoztatásaért. Csak akaratunk legyen erős, az áldozatok ne riasszanak vissza, a vészekkel szemben szálljon le ránk a csüggedést nem ismerő bátorság szent lelke, akkor czélt érünk s megújulnak még egyházunk nagyságának s dicsőségének azon napjai, melyek nem maradnak ugyan villámokat szóró vész fellegek nélkül, de éreztetnék velünk, hogy mienk még is az az erő és az a halalom, melyet a lekötetlen szellemnek szabadon szárnyalhalása teremt és fejleszt, és ez az erő, ez a hala-