Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. november - Oldalszámok - 27

27 teszi a jogérvényes elhatározást, — külön, speczialis dispoziezió kellene, hogy megszüntesse a miniszter legfelsőbb fokú beavatkozását. Teljesen törvényellenes már önmagában is a legfőbb felügyeleti s egyházvédnőki jogra való hivatkozás a jelen esetben; mert a mily hódoló tisztelettel hajlunk meg 0 Felsége legfelsőbb felügyeleti joga előtt, ép oly mélyen meg vagyunk győződve, hogy ebből a kormány nem meríthet semmiféle okot jogaink megtámadására; sőt ellenkezőleg ebből hatalmat csak jogaink védelmére származtathat. A mi pedig a legfelsőbb kegyúri jogot illeti, tudjuk s ismerjük, hogy ebből származtathat jogot a magas kormány a kalholika egyház ügyeiben való legfelsőbb intézkedésre; de tudjuk azt is, hogy a hazai két protestáns egyház alkotmányát és jogait biztosító /örvényeket, melyek ily psitronálus gyakorlatát, a protestáns egyházakra nézve meg nem állapították , a királyi felség szentesítése emelte törvényekké. 0 Felsége kormánya ezekkel ellenkező hatalmi tényekre jogot nem meríthet s a protestánsokat érintő intézkedéseiben, — legkevésbé pedig egyházi megadóztatásuk kérdésében, — ily jog gyakorlatára nem hivatkozhatik. Minthogy ez mégis megtörtént és az ily alapon érdemleges határozat tárgyává tett ügyekben, a műit idők setét szellemét felidézve, kifejezésre jutottak azon elvek és nézetek, melyek alkotmány- és törvényellenesen oda irányulnak, hogy egyházaink hívei, saját egyházi adójukon kiviil, mégegy más egyház lelkészei fizetéséhez is járuljanak: mulaszthatlan kötelességünknek ismertük ezen elvek s irányzat ellen nyíltan felszólalni és határozottan tiltakozni. Tettük s tesszük ezt rámutatva a törvényre s hivatkozva a legsarkalatosabbalkotmányos elvekre, de tennénk s tehetnénk azt teljes joggal akkor is, ha a törvény nem szólna oly határozotian; mert nem lehetne akkor sem elzárkózni annak igazsága elől, a mit Deák Ferencz még akkor is hangoztatott, midőn a protestánsoknak az 1647: 95. t. czikkben fenntartott egyházi tized alól való felmentését pártolta, az 1834-ik év aug. 25-én tartott kerületi ülésen. ,,Pirulni kellene, — igy szólt — ha nem fognánk legszentebb kötelességünknek tartani, hogy protestáns atyánkfiait felmentsük azon nyomasztó sulyu igazságtalanság alól. melynél érzékenyebben alig fáj valami, t. i. hogy más vallásúak hatatmas papjait, kiknek szolgálatával nem élnek, véres verejtékü szerzeményükből tartani köteleztetnek." Annál sujtóbb e szavak igazsága, midőn ily törekvés a törvénynyel szemben nyilvánul. Felszólalásunkat azonban most még azon remény vezeti, hogy a nagy4*