Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. november - Oldalszámok - 22

22 lyamodó lelkész állal a tárgyalás folyamán felmulatott, alakjára és tartalmára senki által nem kifogásolt ínczédi 1836. junius 20-iki egyházlátogatási okmánynak e szavai . de frumento a singül a inlegra sessione quae cullivatur hahet integram majorem melretam tritici stb. világosan tanúsítják, hogy Inczéden a róm. kath. lelkész gabonailletménye nem pusztán személyes, hanem földbirtokhoz, kötött oly kötelezettséget képez, mely magával azon földbirtokkal együtt, annak bármely ujabb tulajdonosára átmegy a melynek viselése alól magát a tulajdonos, azon oknál fogva, hogy nem a kath. letkész vallását követi, föl nem mentheti.'' Ugyanily szellemben rendelkezik a nagym. vallás- és közoktatásügyi miniszter Ur egy másik, az 1791: 26. t czikket félremagyarázhatlannak kijelentő leirata után, alig fél év múlva , t. i. 1880. decz. 24-én 34834. sz. a. kelt rendeleiében. melyben a plébánost elutasító alispáni határozat ellenében kiemeli, ..hogy az egyházlátogalási okmányban a lelek kifejezés nem jelenti a fizetési aránykulcsot•*, ,.mivel a szóban forgó járandóság alapjául a telkek, nem pedig a hivek száma vétetett fel; már pedig országosan bevett gyakorlat szerint, az cgyházlálogatási okmányban meghatározott járandóságok az abban számszerint megnevezett telkekkel járó terheknek. tehát dologi vagyis olyanoknak vétetnek, melyeket a telek bármely vallású tulajdonosa a jogosított egyházi személyeknek kiszolgáltatni tartozik; ebből folyólag tehát teljesen tévesen történik hivatkozás az alispáni határozatban az 1790/1. 26. t. czikk 6. §-ára. mert a panaszloltak nem mint nem katholikusok, hanem mint papi szolgalommal terhelt birtoktulajdonosai köteleztelnek a járandóság kiszolgáltatására." Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur! Az előterjesztett tények, a hivatkozott törvények, bírósági és hatósági intézkedésekkel való összehasonlításnál első tekintetre kitűnik, hogy a szellem, az irány, mely ezen miniszteri rendeletekben nyilvánál, mindazokkal homlokegyenest elleniéiben áll. Szomorú, de félreismerhetlenül konstatálható tény, hogy azon elvek és nézetek, melyek e miniszteri határozatokban foglaltatnak, nem csak az 1790-91. 26. t. czikk §§-nak félremagyarázhatlan rendelkezéseibe, nemcsak az 1848. 20. Icz. állal kimondott viszonosság és jogegyenlőségbe ütköznek, hanem törvénytelen irányzatukkal egyszersmind autonómiánkat gyökerében támadják meg. és mint alkotmányellenesek is veszélyesek. Annál elszomorítóbb e jelenség, mert ha az 1848: 20.1. czikk megalkotásáig, vagy azóta az alkotmányosság ujabb korszakáig létezett volna is ezen irány, és ha addig nyilvánullak volna is ily nézetek: a felvilágosodás, felekezelek közti béke, az alkotmányos elvek sértetlen fenntartása