Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. november - Oldalszámok - 18

i8 protestáns egyházakra sérelmes és veszélyes elveket s irányt kifejező rendeleteknek, a róm. kath. lelkészek javára protestánsok ellen egyházi adók és illetmények iránt folyamatba tett végrehajtásoknak visszavonásáért, illetve megszünletéseért esedeznek. Egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vezettetni halároztatott, a mint következik: Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Az alkotmányos és vallási szabadságnak, az osztó igazság és jogtisztelet elvének, a hazai protestánsok autonómiájának, hatósági és gazdasági önállóságának védelmere, hatalmas védő bástyát emelt őseink bölcsesége és kitartó erélye az 1790 1-ik évi 26-ik törvénycikkben. Ugy mint 1647-ben a linczi békekötés beczikkelyezését. ellenmondással fogadta e törvény intézkedéseit is azon hatalmas egyház, melynek képviselői, mint külön országos rend, a politikai hatalom és befolyás fegyverével is rendelkeztek. Elleninondása ekkor is erőtlennek és semmisnek nyilváníttatott. De azért nem szűntek meg és a sérelmek folytonos kulforrását képezték a törekvések, melyek majd törvénymagyarázat ürügye alalt, majd egyes hézagok fölhasználásával, a türelmetlenség és elnyomás ellen emelt védfal oszlopait igyekeztek megingatni. Alig szükséges említenünk az áttéréseknél, kereszteléseknél, vegyes házasságoknál, nevezetesen a reverszalisokkal űzött visszaéléseket s az autonomiánk ellen intézett támadást. Nem tartjuk idetartozónak ezúttal, annak részletezését sem, hogy mindezen kérdésekre nézve mikép igyekeztek azóta törvények is segilení és hogy mily távol állunk még a teljes jogegyenlőségtől és viszonosságtól, melyet bár egészen meg nem valósítva, de maradandó czélul llizölt ki az 1790/1: 26. t. cz. is, midőn azon felírást tűzte ki erőde homlokzatára, hogy ..íine stabiliendae perpetuae barmoniae ac unionis

1,

1 tette alkotásait. Ki kell azonban emelnünk. mert rámutat ama sérelem nagyságára, mely miatt Nagyméltóságod elé járulunk, azon lényt, hogy alkotmányos szabadságunknak az 1790/1 26-dik törvényezikkben emelt oszlopai közt, mindeddig aránylag az volt legkevésbé támadásnak kitéve s ha volt is, arról pattantak vissza legbiztosabban a támadási kisérlelek, melynek alapjai, az idézett törvény 6. §-ban nyugszanak. Pedig nagyfontosságú, egyházaink fennállására, tagjainak minden idegen czélra adózástól való mentességére, lényeges rendelkezés van abban