Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1881
1881. június - Oldalszámok - 123
123 templomi gyűjtést, mivel igy gondolta a bizottság elérhetőnek: hogy ezen valóban egyházi czél, a gyülekezetek által is valami részben támogattassék, s az önkéntes adakozásra való felhívás folytán a híveknek ezen ügy figyelmébe ajánltassók. Igazságosnak és méltányosnak tekintené a bizottság azt is. hogy a mennyiben járulnak az egyházak kötelezett illetménnyel minden tanitói állomás után az állami tanitói nyugdij alaphoz, évenként ugyanannyival járuljanak a lelkészi gyámpénztár jövödehnéhez is: mindazáltal tekintetbe vévén a tanitói nyugdij járnlék elleni ellenszenvet, nem akar a bizottság a gyülekezetekre kötelező teher rovást javaslatba hozni, inkább az önkétes adakozás emiitett két módját vette fel a szervezetbe. A 4. §. a gyámpénztár ügyvitelét s vezetését szabályozza. Ennek határozatai megállapításánál különösen arra volt a bizottság tekintettel, hogy a gyámpénztár vezetése lehető kevés költségbe kerüljön; ezért a választmány tagjainak számát lehető kevésre szabta; a tagok választási jogát az egyházkerületi közgyűlés kezébe tette le, mely testület a tagokat ugy választhatja meg, hogy azoknak a gyűléseken való megjelenése külön költség be ne kerüljön. Annyival inkákb gondolta a bizottság ezt tehetni, mivel ezen ügy nem a gyülekezeteket, hanem kizárólag a lelkészi kart érdekli. E mellett igyekezett a bizottság a gyámpénztár vezetését az egyházmegyékkel és a kerülettel lehető szoros összeköttetésbe hozni. Az 5. §-ban ugy vélte a bizottság a segélyezést biztos alapra fektetni, ha 20 száztóli a jövödelemből mindig tőkésitetik s a segély kiosztás mindig az előző évi mérleg alapján történik. Ennek megállapítása után sem bátorkodott a bízottság a segélvzettek részére határozott összegű nyugdijat kitűzni: mert ehhez tehintélyes alaptőke, a segélyezettekről több évi biztos statistikai kimutatás kívántatott volna; hanem csak annyit mondott ki. hogy a tiszta jövödelem a jogosultak között aránylagosan kiosztatik. A 6. §-ban a nyugdíjaztatásnak és segélyezésnek általánosan elfogadott eseteit foglalta össze a bízottság, mégis ugy, hogy azon fiu gyergvermekekre nézve, kik olyan életpályát választanak, melyen saját fenntartásukról már 15 éves korukban gondoskodhatnak: gondoskodott a bizottság arról, miszerint akkor, midőn önállókká lesznek, némi vagyonnal rendelkezzenek. A 8. §-ban foglalt segély kiosztási arány megállapításánál arra volt tekintettel a bizottság: hogy s több tagból álló család valamivel nagyobb segélyben részesüljön, mint a kevesebb tagból álló; mindazon által a befizetés egyenlőségéhez képest bizonyos egyenlő minimumra minden család, akárhány tagból álljon, igényt tarthasson. A legszámosabb tagból álló család e szerint két annyit kaphat, mint az egy tagból álló család. 16*
